A baloldali Összefogás három vezető politikusa is tudott Zuschlag János „tevékenységéről”, mégsem tettek semmit. Mesterházy Attila jelenlegi miniszterelnök-jelölt felelősségét bírósági tanúvallomások is rögzítették.

Előre leszögezném, hogy szeretem a magyar válogatottat. Nem szakmai, hanem érzelmi okokból.

Nem szeretünk elhamarkodottan ítélni, előre megmondani a tutit, de mindannyian beláthatjuk, hogy a tegnapi meccs nem valaminek a kezdete volt. Ez így megy már lassan évek óta, mindig nagy a reménység, mindenki nyilatkozik, imádkozik, álmodik. Aztán puff.

Pintér kinevezésénél is minimum szkeptikusak voltunk, nem gondoltuk, hogy ő a megmentő, a sorsfordító, a „kihúzomaszarbólacsapatot” figura. És tényleg nem. Nem a tegnapi vereség miatt, hanem mert a hozzáállásban, szenvedélyben, lelkületben semmi sem változott. Ahogy a kapitány várta megmutatkoztak a hibáink. Sajnos csak azok. Az egyetlen pozitívum, hogy kb. 1 óráig vezettünk. Azt nem kell hozzátenni, hogy abból a gólból, amit egy kezezés után szereztünk.

Lehet klubcsapatban jól játszani, sőt kell is, fontos, hogy szakmailag fejlődjenek itthon és külföldön a játékosaink, lehet nagy karriert befutni. De egy egész más hozzáállás kell, amikor a magyar mezben játszanak, és sok más mellett ez is hiányzik. A harapós tizenegy a saját farkába harapott.

Ezzel a finn válogatottal kell majd megküzdenünk feltehetően az Európa-bajnokságra való kijutásért. De nem így. Továbbra is lehet dédelgetni az álmot, és minden meccs előtt lehet titokban reménykedni, hogy majd most. A románok megérdemelt 0-0-át játszottak a 2014-es vb egyik esélyesével, Argentínával. Miért erőltetjük? Kicsit le kellene nyugodni és a fiatalokkal, a jövővel foglalkozni, és nem harapni, hanem alázatosan játszani.

Vagy el kell fogadni, hogy Luxemburg, Málta és Feröer-szigetek a mi szintünk, és ide is pozícionáljuk magunkat, és lehet vízilabdát, jégkorongot és kézilabdát nézni, mert ott nagy magyar sikerek vannak és várhatóak.

Végezetül Grocsis Gyula bácsi szavai:

"A magyar labdarúgás nem jó irányba halad, merthogy a legképzettebb labdarúgónk sem tud átlagon felüli teljesítményt nyújtani, ha nincs benne a játékában a szíve. És van egy másik dolog, ami engem kiborít: a játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban.

Néhány napja meglepő fordulat következett be a Demokratikus Koalíció és a Hír TV eddig sem kimondottan felhőtlen kapcsolatában: a DK Gyurcsány Ferenc február 24-ei, érdi fórumára hivatkozva kitiltotta a Hír TV stábját a párt rendezvényeiről. A történetről kétféle verzió kering az interneten... Pontosabban csak keringene, ha a hazai sajtó, a Hír TV-n és a Magyar Nemzeten kívül, egyáltalán méltóztatott volna foglalkozni a kérdéssel. De a sajtószabadságért és demokráciáért aggódó baloldali értelmiség ismét hallgat egy olyan témában, amiből rendszeresen számon kérik a 'másik oldal' képviselőit.

Most már eldőlt. A dán zsiráfbébi kegyetlen kivégzése és feldarabolása után Ukrajna lett a nagy világbugyogás aktuális témája. Szokás szerint mindenki ért hozzá és mindenkinek megvan a véleménye. Tudjuk azt is, hogy ez pont addig fog tartani, amíg a világhálón meg nem jelenik egy szomorú, de igaz történet Jorku-ről (ejtsd: Zsorkü), a Franciaországban élő lengyel bevándorló németjuhászáról, aki magát feláldozva mentette meg a gazdáját. Reméljük, a magyar baloldal addigra eljut arra a szintre, hogy Bajnai Gordon megafonnal a kezében fogja követelni Orbán Viktortól, hogy részesítse a derék ebet posztumusz állami kitüntetésben. 

A magyarországi ellenzék még akkor sem nyerhet a 2014-es választáson, ha több szavazatot kap, mint a Fidesz. Ilyen és hasonló baromságokban tocsog Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász (sic) legutóbbi írása, amely tekintélyesnek hazudott Paul Krugman-féle blogon jelent meg. Ez eddig megfelel az eddigi szokásos ügymenetnek. Az már azonban nem, hogy a gyomorfekélybaloldal tündöklő portálján, a Galamuson egy nappal hamarabb megjelent a cikk magyar nyelven, mint angolul az amerikai portálon.

Nehéz értelmes magyarázatot találni arra a kérdésre, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnök miért szeretne beülni a köztársasági elnöki székbe. Ugyancsak nagy meglepetést keltett Bárdos Gyula relatíve nagyarányú támogatottsága, így lesz magyar „nemzetiségű” jelölt is a március 15-én tartott első fordulóban.

Szakértelem, zsurnalizmus, hasra ütés, koppanás. 2012 októbere és decembere között Oszkótól az Indexig, GKI-tól OECD-ig minden telejós jócskán alulbecsülte a magyar gazdaság 2013-as teljesítményét. Egyedül a mindenki által ezerszer megmosolygott Matolcsy György adott nagyjából pontos előrejelzést a 2013-as gazdasági növekedésről. Dobpergés: hihetetlen, de Lengyel László megint tévedett!

Nem kellett sokáig várni, hogy a múlt héten bedurvuló ukrán válságról kiderüljön: azt ugyan nem teljes egészében Orbán Viktor okozta, de mindenesetre óriási a felelőssége abban, hogy a dolgok eddig fajultak. Hiszen a szomszéd nemzet szenvedése láttán neki maximum egy helikopterezgetésre futotta a határövezetben. E ponton a narratívák szétválnak: a magyar progresszió szerint a hallgatásával Orbán Viktor valójában azt leplezi, hogy a legszívesebben TEK-hadosztályokkal lövetne a Majdanon, míg a jobbikos péniszpumpa-diplomácia a cionista-atlantista lerakatként működő Külügyminisztérium összeesküvését látja abban, hogy Kárpátalja nem tért vissza máris Magyarországhoz.

Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Az m1 ennek apropóján mutatja be este A berni követ című tévéjátékfilmet. Elöljáróban szögezzük le a film az elmúlt évek egyik legjobb alkotása, úgyhogy ma estére senki se szervezzen más programot.

Nem szeretnénk hosszasan filmkritikai fejtegetésekbe bocsátkozni. Azt már megtették mások itt, itt, itt és itt. Ugyanakkor van néhány észrevételünk.

Hála a Jóistennek felnövekvőben van ma Magyarországon egy olyan filmes generáció, amely már nem „a csináljunk egy filmet 300 millából, kurvára mindegy milyen lesz, a pénzt amúgy is megkapom” szemlélettel rendelkezik. Jó, tegyük hozzá, hogy „az automatikusan pénzt kapok, mert híres vagyok gyakorlat” is megszűnt 2010-ben.

Olaszország sem manapság éli a fénykorát. Kormányok jönnek-mennek, lemond, perbe fogják, megbukik, nem kapja meg a bizalmat, kicsit káosz van mostanában az adminisztrációban.