Nehéz értelmes magyarázatot találni arra a kérdésre, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnök miért szeretne beülni a köztársasági elnöki székbe. Ugyancsak nagy meglepetést keltett Bárdos Gyula relatíve nagyarányú támogatottsága, így lesz magyar „nemzetiségű” jelölt is a március 15-én tartott első fordulóban.
Robert Fico több szempontból is kényelmes helyzetből várhatja az államfőválasztást. A legutóbbi felmérések szerint ugyanis a verseny már eldőlt. Az állampolgársági törvény sem ég rá Ficora, miután a kassai székhelyű szlovák alkotmánybíróság február végére halasztotta el állásfoglalásának közlését. Ha a testület ugyanis megsemmisítené azt a jogszabályt, amelynek következtében többen elvesztették szlovák állampolgárságukat, miután más állampolgárságot is felvettek, Ficonak meglehetősen kínos magyarázkodásba kéne kezdenie az általa szorgalmazott törvény kapcsán, amely egyértelműen a magyar kettős állampolgárság megadása ellen született.
Szlovákia a lábai előtt hever. A Tátrai tigris még mindig jól harap, bár fogai a válság hatására kissé megkoptak. Tény, hogy a Fico alatti Szlovákiában jobb élni, mint a 90-es években, noha elképzelése sincs arról, hogy miképpen lehetne az ország jobb hely. A Tátrai tigrist ugyanis a Dzurinda-kormány reformintézkedései indították el, de már az is eredmény, hogy a reformokat legalább nem barmolta szét.
Épp a fentiek miatt érthetetlen, hogy Fico miért szándékozik a sokkal kisebb hatalmat jelentő köztársasági elnöki székbe ülni. A cseh DNES internetes napilapnak adott hétvégi exkluzív interjújában úgy fogalmazott, ennek elsődleges oka Szlovákia stabilitásának és egy markáns szociális megbékülésnek az elkerülhetetlen fenntartása. „Szlovákia ugyanis nem engedheti meg magának, hogy olyan embert válasszon köztársasági elnöknek, aki folyamatos konfliktusban áll a kormánnyal.” Cáfolta azt a pletykát is, hogy esetleges megválasztása esetén átalakítaná a jelenleg a magyarhoz hasonló szimbolikus jelentőségű államfői posztot – tehát jelentős konfliktusa nem igazán lenne a kormánnyal - egy markánsabb jogkörű intézménnyé. Az is kérdéses, hogy mi lesz az általa vezetett Smer kormánypárttal. Az a hír járja, hogy a belső kör fél, mert nincs a láthatáron Ficohoz hasonló olyan politikus, aki képes lenne összetartani a pártot. Azt a pártot, amely egyedülálló módon a szlovák történelemben jelenleg nem kényszerül kormánykoalícióra.
Miért tehát? A szlovákiai magyarság témájában jó értelemben vett érzékeny Martin Hanus újságíró szerint „Ficot a stresszes kormányfői munka és a kormány irányítása különösképpen nem is szórakoztatja, és nincs is víziója a kormányzásról. Pályafutása terén mindent elért, ami a végrehajtó politikában elérhető. És mi többet is kívánhatna a képesítetlen csapatával és a telhetetlen mecénás hátországával, amely egyenesen lediktálta némely miniszterének nevét? Egy jól értesült embertől azt hallottam, hogy a köztársasági elnökké választás egyenesen megváltás lenne számára – megváltás a Smertől és a különböző kötelezettségek szövevényével terhelt mindennapoktól.”
Bárdos Gyula a kapuknál
Örvendetes hír, hogy a Magyar Közösség Pártja által támogatott Bárdos Gyula is megszerezte az induláshoz szükséges támogatást, így ő lett a szlovák elnökválasztások történetének első magyar jelöltje. Noha Bárdosnak sok esélye nincs akár bejutni is a második fordulóba, rajthoz állása is már példaértékű. Mint kifejtette, a magyarság érdekeinek képviselete mellett a dél-szlovákiai régió elmaradottságára kívánja felhívni a figyelmet, tehát nemcsak a magyar voksokra számít.
Ha a Bárdos által felvetett talán más régiókra inkább igazak – Közép-Szlovákia leépülése – ugyanakkor probléma van elég. Sokáig ugyanis nem tartható a szlovák kormány törvény-bűvészkedése, amelyek során rendre a magyar kisebbség jogos érdekei sérülnek. Az állampolgársági törvény mellett ilyen a peredi helységnévtábla kihelyezésére kiírt népszavazás ignorálása, vagy a kétnyelvű feliratok betiltása a vasútállomásokon. Csupa olyan ügy, amelyben előbb-utóbb a magyar álláspont fog „nyerni”, nem azért mert magyar, hanem mert ez a törvényi minimum.
Robert Fico politikai pályafutásán csúnyán röstelkednének ezek a miniszterelnökségéhez köthető szégyenfoltok. De ha köztársasági elnök lesz, akkor a következő miniszterelnöknek kell a józan ész szavára hallgatnia és visszalépnie ezekben a kérdésekben. Legyen így, Fico köztársasági elnöksége a legkevesebb ár ahhoz, hogy a magyar akár magyar is lehessen, ha így tartja a szíve.
