Olaszország sem manapság éli a fénykorát. Kormányok jönnek-mennek, lemond, perbe fogják, megbukik, nem kapja meg a bizalmat, kicsit káosz van mostanában az adminisztrációban.
Berlusconi kikényszerített lemondása után Mario Monti a szakértő, majd Enrico Letta a tapasztalt, és most Matteo Renzi Firenze polgármestere (még sosem volt a Parlament tagja). Itália legfiatalabb miniszterelnöke a nagy kényszerkoalícióval fog együtt dogozni (a balközép Demokrata Párt (PD) 9, az Új Jobbközép (NCD) 3, a Kereszténydemokrata Unió (UDC) 1, a Polgári Választás (Sc) 1 miniszteri széket kapott), múlt pénteken be is jelentette (reform)kormányát, holott decemberben még a Letta-kormánynak is bizalmat szavazott a Parlament. A 39 éves Renzi lecsökkentette a miniszterek számát (utoljára De Gasperi ideje alatt volt ilyen kevés).
Az olaszokat egyébként kevésbé érdekli a napi politika, csak rendben legyenek a dolgok „ott fent”. Inkább a business, a foci és a szabadidős dolgok. (Bezzeg Magyarország a tízmillió törökgábor országa.) A válság után Olaszországnak most stabilitási lépésekre van szüksége, szépen a jó irányba terelni a gazdaságot és az alkotmányos rendet. Renzi egy kissé nagy fába vágta a fejszéjét. Bejelentette, hogy februárban választási reformot dolgoz ki, márciusban a munkanélküliség ellen dolgoznak ki programokat, áprilisban a közigazgatást, míg májusban az adórendszert reformálja meg. A korrupcióval és válsággal is küzdő félszigetnek tényleg szüksége van bizonyos átalakításokra, de ennyi és ennyi idő alatt? Az emberek nem szeretik az állandó változásokat, és ennyi miniszterelnök és kormány után stabilabb alapokra vágynak. 4 év alatt meg lehet reformálni ilyen rendszereket és kell is, ha ez az ország érdeke, de 4 hónap alatt nem biztos. A fiatalos lendület jó irány lehet, de talán elérhetőbb és élhetőbb célokat kell kitűzni. A kormány női kvótájáról (16 miniszterből 8 férfi, 8 nő, legalább az EU nem basztatja őket) most nem beszélnék, majd Renzi rendet tart.
