Néhány napja meglepő fordulat következett be a Demokratikus Koalíció és a Hír TV eddig sem kimondottan felhőtlen kapcsolatában: a DK Gyurcsány Ferenc február 24-ei, érdi fórumára hivatkozva kitiltotta a Hír TV stábját a párt rendezvényeiről. A történetről kétféle verzió kering az interneten... Pontosabban csak keringene, ha a hazai sajtó, a Hír TV-n és a Magyar Nemzeten kívül, egyáltalán méltóztatott volna foglalkozni a kérdéssel. De a sajtószabadságért és demokráciáért aggódó baloldali értelmiség ismét hallgat egy olyan témában, amiből rendszeresen számon kérik a 'másik oldal' képviselőit.
A DK már korábban bejelentette, hogy március közepéig bojkottálja a köztévét, annak tudósítói nemkívánatosak, és a párt politikusai nem vesznek részt az állami televízió műsoraiban. Nagyobb médiavisszhangot viszont egyik történés sem váltott ki, ahogy arról sem cikkeztek az újságírók, amikor például Szanyi Tibor sajtótájékoztatón magából kikelve magyarázta, mennyire elege van ("tököm tele van") a fideszes médiából, csak mert nem az általa elmondottakkal kapcsolatban kérdezték. Vagy amikor tavaly decemberben Gyurcsány Ferenc a Szabad szemmel című műsorban vonta kérdőre Mészáros Antóniát, miért tesz fel neki a baloldali összefogással kapcsolatban kérdéseket. Ugyanezt tette a nyári szárszói találkozó után Mesterházy Attila is, arra kérve a baloldali értelmiséget, kritikát inkább négyszemközti megbeszéléseken fogalmazzanak meg. De a felsorolás nem áll meg: szombaton Varju László közterületről (!) próbálta távozásra bírni a Hír TV munkatársait, Gyurcsány pedig csak úgy volt hajlandó sajtótájékoztatót tartani, ha a jelen lévő médiumok képviselői megígérik, hogy nem adnak át anyagot a DK által bojkottált köztévének vagy Hír TV-nek. Eközben mondani sem kell, hogy egy hónappal ezelőtt tele volt az internet Kósa Lajos - egyébként valóban elszomorító és egyben vicces - kihátrálásáról a kamera elől.
A kettős mérce ez esetben is példásan működik. Érdekes módon egyetlen civil szervezetnek sem jutott eszébe felhívni a figyelmet arra, hogy demokráciában senkinek nincs joga nyilvános politikai rendezvényekről kitiltani sajtóorgánumokat, megsértve ezzel a tájékoztatás és a tájékozódás jogát. Ilyenkor már nem is annyira fontos a sajtószabadság, csak amolyan jól hangzó közhely, amiről ódákat lehet zengeni, de gyakorolni már nehezünkre esik. Rendkívül vicces ez egy olyan országban, ahol a Fidesz állítólag lábbal tiporja a jogállamot és ellenőrzése alá vonja a médiát. Ezek szerint majd akkor leszünk szabad ország, ha olyanok irányítják, akik behisztiznek, ha éppen nem tetszik nekik, amit a sajtó róluk ír. Nyilván.
Mindezt nem azért tartom fontosnak megemlíteni, mert annyira szeretném, ha minden nap Gyurcsány Ferenc folyna a csapból, ellenkezőleg. De ha már a volt miniszterelnök hajlandó körbeturnézni az országot, és közben rendre vállalhatatlan kijelentéseket tenni, arról az állampolgároknak joga van tudni. És lehetséges, hogy Gyurcsány húzásait kitörő örömmel fogadják saját szavazói, de a stílustalanság és a kicsinyesség a pártot választani nem tudó bizonytalanokat csak elijeszti.
Az ilyen ügyek nevetségessé, vagy legalábbis hiteltelenné teszik a szövetségeseket. Az MSZP-t és az Együttet egyaránt, mert ők azok, akik hajlandóak voltak együttműködni az őszödi böszmével és pártjával ahelyett, hogy valóban lépéseket tettek volna egy "új korszak eljöveteléért" a baloldalon.
