Olvasgatjuk ezeket a beszámolókat az idei hiperszuperabszolútfavorit fesztiválról, és kicsit hiányérzetünk van. Miért is? Mert a magyar újságírók rendkívül hajlamosak a szűklátókörűségre, mi meg szeretünk mindenbe belekötni. Szóval jöjjön egy beszámoló a Bánkitóról, ahol megpróbáljuk nem a szokásos közhelyeket puffogtatni.

A demokrata indulók között fölényesen vezet Hillary Clinton, de a jobboldalon még teljesen nyitott a küzdelem. Az öt legesélyesebb közül vajon ki lenne a legjobb republikánus jelölt magyar szemmel? Spíler-voks.

Logikai bukfencek sorozatát produkálta Kunhalmi Ágnes az Egyenes beszédben. Na nem mintha érdekelne már bárkit ezen a bolygón, hogy mit mondanak a szocialisták, különösen a bevándorlás kérdésében, de ez az interjú annyira szürreális volt, hogy nem tudunk róla nem megemlékezni. Lássuk, milyen álláspontot képvisel a szocialisták ifjabb Lendvai Ildikója.

Lehet persze arról beszélni, hogy milyenek a magyar menekülttáborok, de úgy fest Ausztriában sem a Hiltonban szállásolják el a bevándorlókat.

Londonban már minden hetedik ember muzulmán, az angol középosztály pedig kiszorul saját városából: az iszlamizálódó gettókból és a szupergazdagok elit negyedeiből is. Úgy tűnik London a szegény bevándorlók és a nagyon tehetősek városa lesz.

Liberálisék logikája gyakran bicsaklik meg, ha ésszerű érvelésről van szó. Nem értünk pár dolgot, ezért feltettünk pár kérdést.

A tegnapi népszavazáson, a görögök arról döntöttek, hogy nem fogadják el a nemzetközi hitelezők feltételeit. Hét ábrán mutatjuk be, hogyan is jutottak a hellének idáig.

A baller firkászok szerint „Görögországhoz hasonlóan periférikus, félig-meddig demokratikus, sérülékeny gazdaságú, oligarchák által uralt, EU-pénzekből élő” ország vagyunk, „ahol az adóelkerülés, a paternalizmus, a legfelsőbbtől a legalsóbb szintekig mindent átható ügyeskedés és korrupció a norma.” Szerintük „nagyon hasonló veszélyek fenyegetnek minket, mint Görögországot.” Nos, nem. Nagyon nem.

A Fradi a huligánok nélkül is sikeres. Sőt, a "Tábor" áll a Fradi sikereinek útjában. Maradjon a szkenner, maradjon a kártya és maradjon a gyerekzsivaj. 

Nagy a boldogság a kézműves sörözőkben és a belvárosi babzsákfotelekben. Kigórták az utcákra a Kétfarkú Kutyapárt meg az Átlátszó agyonironizált plakátjait. Azt mondják, az akcióra csillogó szemű civilek ezerforintjaiból jött össze a több mint 30 millió. Van azonban egy kis gebasz. Ezek a civilnek látszó tárgyak a plakátkampány finanszírozásánál megint átvertek mindenkit. A „legviccesebb” a történetben, hogy az egészet Mesterházy Attila buktatta le.