Október 8-án a reggeli órákban ismét megszűnt a szólásszabadság Magyarországon. Legalábbis az ellenzék szerint. Én magam azt hittem, hogy a szólásszabadság már 2011 januárjában elhalálozott, de most kiderült, hogy mégsem. Történt ugyanis, hogy a Népszabadság kiadója felfüggesztette a lap kiadását. Hogy miért történt ez?
Amikor a piac láthatatlan keze elérte a Népszabadságot
Kövesd a Spíler bejegyzéseit a Facebookon is!


Legfontosabb döntéseink meghozatalakor mindannyian végiggondoljuk, mik a várható következmények. Mire számíthatunk „A” esetben, mit várhatunk a „B” variációtól. Ideális esetben egyik eshetőség mellett csupa pozitívum, másik verzió mellett pedig csak negatív következmények vannak felsorolva. Ilyen esetben ez a teoretikus döntés könnyű. Persze a képlet ritkán ilyen tiszta: mérlegelnünk kell, melyik verzió éri meg jobban. Azonban ha egy döntés következtében elvész a további döntések meghozásának lehetősége, nem lehet kérdés, ezt az árat nem lehet vállalni.
Az Európai Bizottság elnöke megmagyarázta korábbi beszédét, amelyet a hazug baloldal és a kétségbeesett liberális média napestig ismételt. Az Unió állapotát értékelő beszédében, azt mondta, hogy „a szolidaritásnak szívből kell jönnie.” Ezt a Gyurcsány-MSZP-444 tengely persze úgy értelmezte, hogy lekerült a napirendről a kényszerbetelepítés. De Juncker most pontosított: arra utalt, hogy Kelet-Európának meg kell szeretnie a migránskvótákat.
