Október 8-án a reggeli órákban ismét megszűnt a szólásszabadság Magyarországon. Legalábbis az ellenzék szerint. Én magam azt hittem, hogy a szólásszabadság már 2011 januárjában elhalálozott, de most kiderült, hogy mégsem. Történt ugyanis, hogy a Népszabadság kiadója felfüggesztette a lap kiadását. Hogy miért történt ez?
A Népszabadságot még 1956-ban alapították a Szabad Nép utódaként. Mindig is az MSZMP pártlapja volt, ez a rendszerváltás után sem változott meg. A Népszabadság tulajdonosai között egészen 2015-ig ott volt az MSZP pártalapítványa. Nem egyszerűen arról volt szó, hogy a Népszabadság a szent piac törvényei szerint élt, hanem komoly politikai befolyás is volt mögötte, hogy a lap nap mint nap megjelenhetett. Nem véletlen, hogy a baloldali kormányok alatt szépen ki is volt tömve a lap pénzzel, annak ellenére, hogy példányszáma folyamatosan és egyre drasztikusabban esett.
Ez betudható az egyre romló színvonalú újságírásnak is. Emlékezzünk csak vissza arra, amikor a Népszabadság Teller-levelet hamisított egy kis masszív orbánozásért. Vagy arra, amikor Révész Sándor elmagyarázta, hogy azért a pedofíliát is meg lehet érteni. Vagy hogy milyen mélyen hallgatott a lap, amikor főszerkesztőjük elütött egy biciklist, aki később életét vesztette.
A Népszabadság mélyrepülésében azonban a legnagyobb szerepet az vállalta, hogy tűzön-vízen át kiállt a Gyurcsány-kormány mellett. Ez persze érthető, hisz az MSZP tulajdonában volt, azonban elég látványos hogy ha egymás mellé tesszük az MSZP támogatottságát és a Népszabadság példányszámát; két párhuzamosan lefelé tartó vonalat láthatunk.
A Népszabadság valóban Magyarország egyik legnagyobb napilapja volt - valaha. Ugyanakkor hatottak rá a nemzetközi tendenciák is. A nemzetközi trendeknek megfelelően pedig folyamatos hanyatlás vár a nyomtatott sajtóra. A nyomtatott napilapok hanyatlása egyáltalán nem újkeletű jelenség, és nem is csak Magyarországra jellemző. Elég ránézni az alábbi ábrára, amely az amerikai napilapok hirdetési bevételeinek alakulását mutatja. Az online kiadások hirdetési bevételei sem pótolják a kiesést, hiszen a hirdetőket nagyrészt a Facebook és a Google szipkázza el, amelyek sokkal célzottabban tudnak reklámokat elhelyezni.
Vagy nézzünk csak a következőre, amelyen a lapkiadó vállalatok számának változása látható.
Az Egyesült Államokban olyan nagy médiakonglomerátumok mentek csődbe az elmúlt években, mint a Tribune Media, a Freedom Communications vagy a Journal Register Company.
Ezek után azért nem csoda, hogy a kiadó felfüggesztette a masszívan veszteséges lap kiadását. Persze a baloldali és liberális értelmiségiek ezt megint csak valamilyen szabadságjog csorbításaként élik meg. Pedig a valóság az, hogy az általuk előállított termékre egyszerűen elfogyott a kereslet. Ilyen az, amikor a liberális értelmiség találkozik a piac szent törvényeivel. Különösen groteszk ez pont annál a lapnál, mely hősként tisztelte az SZDSZ-es politikusokat. Most azonban a láthatatlan kéz őket söpörte le az asztalról.
A szent piac pedig igazságot tett.
