Az Eurovízión is egyedül vagyunk Tibor?

Nem fogok nagy titkot elárulni: a magyar könnyűzene nem világhírű. Az utolsó magyar világsláger a Szomorú vasárnap volt, de annak is már jó nyolcban éve. Aztán van itt ez az eurovíziós giccsfesztivál, melyen a rendszerváltoztatás óta Magyarország is részt vesz, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A rendezvényről megvan a saját bejáratú véleményünk, de ezeket most nem tesszük közzé, mert jelen mű kereteit szétfeszítené. Mindenesetre úgy gondoljuk, ha már egy ország úgy dönt: részt vesz egy versenyen, akkor viszont tegyen meg minden tőle telhetőt. Meggyőződéssel valljuk Yoda mester örökérvényű bon mot-ját: „tedd vagy ne tedd, de ne próbáld”.

Már csak azért is fontos a hozzáállás, mert az Eurovíziós Dalfesztivál a világ legnagyobb dalversenye. Tavaly például 170 millió ember követte élőben az eseményt. És persze lehet úgy dönteni, hogy egy ország nem indul, vagy lehet jó produkcióval szarul szerepelni, de egyet nem lehet leégni, mert az kurva ciki az országnak. Éppen ezért örvendetes, hogy 2011 óta itthon is nagy felhajtást kerítenek az előválogatásnak. Mert az azelőtti évek kiválasztási rendszere igen sok kívánni valót hagyott maga után. Ennek aztán meg is lett az eredménye. Kétszer egymás után kiestünk a selejtezőből, aztán 2010-re a kedvünk is elment az indulástól. 2011 óta azonban egy új fejezetet indítottunk. Hosszas – a magyar nézőket is bevonó – előválogató kezdődött, A Dal címmel. Amely lassan kezdi betölteni a neki szánt szerepet, idén már több mint 400 dalt neveztek a hazai válogatóra, a műsorfolyam pedig az M1 egyik legnézettebb műsora lett. Meggyőződésünk, hogy 2011 óta valóban vállalható produkciókkal léptünk a nagyvilág elé. Azóta mind a négy alkalommal kvalifikáltuk magunkat a döntőbe is. Igaz, azon belül már nem értünk el kimagasló helyezést, bár ByeAlex tavalyi 10. helyére itthon is sokan felkapták a fejüket.

És akkor itt álljunk meg egy szóra! Lassan húsz éves polémia, hogy a pontozási szisztéma miatt Magyarország egyáltalán tud-e nyerni. Általános közvélekedés, hogy nem, hiszen a baráti országok (Ciprus-Görögország, a skandinávok, a volt jugó és a volt Szovjetunió államai) felpontozzák egymást, a többieket pedig le. És akkor itt előjön a bús, magyar sors: egyedül vagyunk. Minket senki sem szeret. Nem érti senki a nyelvünket, megtűrt népség vagyunk Európában, fekete bárányok, leprások, kitaszítottak, a világmindenség űrszemete. Megnyugtatok mindenkit, Európa számos országában a téma ugyanígy, vagy talán még erősebben előjön. Néhány brit parlamenti képviselő például annyira felháborodott a szavazás miatt, hogy beadványt terjesztettek a Parlament elé, elítélve és az európai népek közti kapcsolatra ártalmasnak ítélve azt, felszólítva a BBC-t, hogy követelje a szavazási rendszer megváltoztatását, vagy lépjen ki a versenyből.

Mindezek mellett tudományosan is megvizsgálták már a szavazások eddigi eredményeit. A kutatás következtetése, hogy bár preferenciák léteznek, ezek enyhék, és nincsen drámai hatásuk a győztes előadó kilétére. A kutatók szerint szinte biztosan nem létezik „negatív előítélet”, azaz egyik országnak sincs „igazi ellensége”. Még Albánia esetén - amely évek óta népszerűtlen a versenyben - sem állapítható meg egy statisztikailag szignifikáns negatív diszkrimináció.

Tehát, ahogy Mészöly Kálmán bá mondaná: „Mindenki nyugodjon le a p***ba”. Nem vagyunk egyedül, nem gyűlölnek minket. Mi több, ahogy az alábbi táblázatokban látni fogjuk, igen érdekes eredmények jönnek ki, ha összesítjük a Magyarországról leadott eurovíziós szavazatokat, valamint a külföldön a magyar előadókra leadott szavazatokat. De lássuk a medvét!

Az alábbi táblázatban összesítettük, hogy melyik ország hányszor szavazott az évek során a magyar indulóra és hány pontot adott. (Az ország nem indult minden évben és volt, hogy elindult, de nem jutott be a döntőbe.)

A magyar indulóra leadott eurovíziós szavazatok számának és pontértékének összesítése

Az eredmény nagyon érdekes a Top 5-ben négy „baráti” ország van. Rögtön az elsők az általunk csak gyakran „halszagú” rokonságnak nevezett finnek. Aztán ott van a két legnagyobb magyar közösséggel rendelkező ország Románia (a legtöbbször innen kaptunk szavazatot, 6-szor) és Szerbia és végül az ősi bratankik, a lengyelek. De ha egy picit továbbmegyünk ott is érdekes eredményeket találunk. Öt alkalommal is kaptunk pontokat a szintén északi rokon észtektől és ugyanúgy ötször kaptunk pontot a horvátoktól, akikkel 900 évig egy államot képeztünk. Ha van nemzetek közötti szimpátia szavazás, akkor azt hiszem ennek minden előnyét kihasználta Magyarország. Ezúton is köszönjük meg az északi rokonainknak, lengyel barátainknak és a határon túli magyaroknak.

De most nézzük, hogy az anyaországiakat milyen fajta szimpátia vezette, amikor leadták szavazatukat.   

A Magyarországról leadott eurovíziós szavazatok számának és pontértékének összesítése

Az eredmény számunkra kicsit meglepő. Ebben gyakorlatilag semmilyen nemzetek iránti szimpátiaszavazás nem olvasható ki. A legtöbb pontot az azerieknek adtuk eddig. Legtöbbször pedig a görögökre szavaztunk. (WTF?) Nyilván a Jorgosz Taravel által szervezett buszos nyaralás emlékeként. Sőt az első tízbe sem a rokonaik, sem a barátaink nem fértek bele. Érdekes, hogy a finneknek egyszer sem adtunk pontot.

Összességében elmondható tehát, hogy a magyarok bár számon kérik másokon, hogy miért nem szimpatizálnak velük (miközben egyébként szimpatizálnak), ugyanakkor meg leszarják a „baráti” országokat.

Jótanács tehát szombatra, ha valaki már végképp nem tudja dönteni, hogy kire szavazzon, ne habozzon a lengyel vagy a finn (észt most nincs a döntőben) előadóra tolni az sms-t!