1684-ben szinte egész Európa összefogott, hogy kiűzzék a törököt Európából. Erre eltelt pár száz év, és szinte egész Európa amellett van, hogy a törökök kezébe adja saját sorsát. Azért ez nagy lórúgásnyi vicc. Az erősebb és kártékonyabb fajtából való.
Amikor először olvastuk a tervezett EU-török megállapodást, dobtunk egy hátast, majd még hármat. Lássuk hát, ez lett volna a korábban agyonsunnyogott alku tárgya:
1. Törökország 3 milliárdot kap a migránsáradat megfékezésére. Rettegett Szelim utódai tehát nem sokat molyoltak azon, hogy pontosan kiszámolják a védelmi pénz értékét, inkább csak odagórtak kilenc darab nullát egy hármas mögé. Mindezt euróban.
2. Törökország ideiglenes jelleggel visszafogadná az országból illegálisan Görögországba érkező migránsok mindegyikét. Ez egymagában akár még rendben is lenne. De kapaszkodjatok:
3. Az EU-nak minden egyes visszafogadott szíriai állampolgárért cserébe be kellene fogadnia egy szíriai menekültet közvetlenül Törökországból. Az áttelepítések költségeit – ki nem találnátok - az Európai Unió fedezné. Mi más ez ha nem egy bazi nagy tervezett betelepítés? Amolyan kötelező.
4. Az EU vízummentességet ad a török állampolgároknak és felgyorsítja Törökország az EU-hoz való csatlakozását. Ez egyet jelent azzal, hogy az EU jó nagy tágra nyitja a kapuit, és le is cövekeli, nehogy be lehessen csukni. Abba itt most bele sem megyünk, hogy a majd’ 80 milliós Törökország felvétele teljesen átrajzolná az EU belső erőviszonyait, mert a civilizációs következmények sokkal durvábbak.
Döbbenten csak annyit kérdeztünk magunkban: 100 mecset nem kéne?
Ezek a tervek már tavaly novemberben kiszivárogtak, de akkor szinte senki sem vette komolyan őket. Erre robbant a mai bomba. A helyzet az, hogy Törökország megérezte a vérszagot, és azt, hogy az Európai Unió végtelenül megosztott és gyenge.
Ha a töketlen uniós tanács kicsit is enged, onnantól kezdve Törökország a jövőben olyan feltételeket támaszt, amilyeneket csak akar. Annyi támogatást igény, amennyi bőr van a képén. Ha úgy tartja kedve, akár hetente egyre többet. A vízummentesség elérésével gyakorlatilag ki is játszhatja az egész megállapodást, ha úgy tartja kedve.
Külön ganépofátlansági nagydíj jár azért, mert a kifent emberi jogok árjában szó sem esik a török demokrácia helyzetéről, és a kurdok legyilkolászásáról. Afelől meg kétség ne legyen, hogy egy EU-török lepacsizással teljesen belesüppedne a közel-keleti válság mocsarába. Függetlenül attól, hogy nem felelős érte.
Az EU-török megállapodást nyomatók egyik legnagyobb bűne, hogy úgy kezdtek el alkudozni Jumurdzsákékkal, hogy az uniós tagállamok még az alapvető dolgokban sem tudtak megállapodni egymással. Ilyen körülmények között nekiállni bizniszelni egy erőfölényben lévő külső nagyhatalommal, na, az maga a politikai öngyilok.
A kisagyunkat eldobjuk, mikor azt látjuk, hogy alig van pár uniós vezető, aki belátja: az EU-török terv magvalósulása évtizedekre hazavágja az Európának nevezett izét, az önvédelmi reflexekkel egyre kevésbé rendelkező elitjével együtt.
A mai hírek alapján csak pár kormányfőnek maradt még minimális józan esze. Gréczy Zsolt és Szigetvári Viktor is kapaszkodjon meg, de kimondjuk: frankón örülünk annak, hogy a magyar miniszterelnök is köztük van.
