A Jobbik profi politikai erővé, jól szervezett párttá vált, de ezzel pont azt veszítette el, ami lényege. Az elhajlókkal leszámolnak, a mozgalmi vonalnak lőttek. Mindez hamarosan névváltoztatásban is megjelenhet, a szavazók viszont nem vevők az új Vona-vonalra. Néppártosodás van, nép nélkül.
Ha valaki 2010-ben azt mondja a vidékről fővárosba utazott, lelkes jobbikos aktivisták tucatjainak, hogy a párt 2015-re mérséklődik, a kuruc.info helyett a hitgyülis Atv és az Index lesz a párt egyik fő megjelenési felülete, Vona Gábor valamiért nem megy el a Magyar Szigetre, a Gárda szó pedig kikopik a pártszótárból, akkor az aktivisták tutira megkeresték volna az első hazafelé induló vonatot. Sőt, ha egy jobbikos tüntetőnek 2012-ben az Európai Bizottság előtt azt mondják, hogy hamarosan nagyon ciki lesz Novák Előd uniós zászlóégetése, olyannyira, hogy a párt alelnöke a következő ezen a helyszínen tartott szeánszon fel sem szólal(hat?), biztos szitkozódva vonult volna el az illető az első közeli csehóba. Márpedig ez szóról szóra így történt, így aztán nem is meglepő, hogy amikor a Jobbik múlt héten három év után újra gyűlést tartott a budai Lövőház utcában, már csak néhány száz lézengő, vélhetően leginkább a zsíros állásokban ülő pártmunkatársak vettek részt a csendes, eseménytelen lődörgésen. Vona Gábor és Novák előd viszonya pedig időközben szépen elmérgesedett, nyílt titok, hogy Novák a párt élére akar törni.
2. Mozgalom helyett párt és élcsapat
Ha egy tízezres taglétszámú párt képtelen megszervezni egy legalább ezres tüntetést, azért a komplett pártvezetés, főleg a választmányi elnök felelős. Szabó Gábor, a mozgalom egyik élharcosa azonban mára a párt főszervezőjévé vált, aki engedetlen alapszervezetek egész sorát számolta fel. Mindez már a 2014-es választási eredményeken is meglátszott. Nem túlzás azt állítani, hogy a párt két erős embere, Szabó Gábor és Vona Gábor felelnek a leginkább azért, hogy a Jobbik a rendszerváltás nagy erőihez hasonlóan lelkes utcai mozgalomból szűk, számító élcsapattá, hideg pártgépezetté alakult át.
3. Elhajlás helyett behódolás
Mivel Szabó a nyilvánosság számára jó ideje teljesen láthatatlanná vált, arról sem tudható semmi, mit szól ahhoz, hogy Novák Előd szobordöntési akciója komolyabb kritikákat kapott a pártelnöktől, mint a Kovács Béla-jelenség. Mindez azonban nem egyedi eset, elég csak arra gondolni, hogy a párt radikális alakjai (Zagyva, Toroczkai, Endrésik) hogyan szorultak háttérbe, miközben a pártot egyre több írásban tartják nyitottnak az egykori SZDSZ-guru, milliárdos nagyvállalkozók vagy éppen nemrég még kritizált külföldi szuperhatalmak irányába. Úgy tűnik tehát, hogy a mérséklődő pártban az elhajlás nem kívánt, a behódolás viszont minimum elképzelhető opcióvá vált.
4. A néppártiság elvtelen könnyűsége
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a fenti folyamatok betetőzése, egyben mégis őszinte gesztus lenne a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnevezés leváltása. Nyilván nem véletlenül vetette fel nemrég az Index újságírója a Jobbik Magyarországért Néppárt elnevezést, a lehetőséget a pártelnök nem is tagadta. Mindenesetre egyre inkább úgy tűnik, hogy a néppártiság elvtelen könnyűsége egyre inkább Vonát cáfolja. A pártelnök-frakcióvezető korábban azt állította, hogy mindez nem tartalmi, hanem csak formai változás, most mégis úgy látszik, hogy a görcsös, Hír TV-Index-ATV-tengelyt bejátszó néppártosodási mantra maga az üres frázisoktól terhelt tartalom. Erről talán leginkább Vona Simicska lapjának adott, nevetséges bicepszmutogatós nagyinterjúja árulkodott.
5. Elnéptelenedés
A tartalmi kiüresedés pedig politikai egyszeregyszerűen vonta maga után a szellemi gyengülést, majd a szimpatizánsok távozását. Az európai politikában Vona Gábornál a bevándorlás ügyében talán csak Angela Merkel mondott jobban ellent addigi önmagának. A törökgábori és gregorbernadetti értelemben vett közepet kereső Jobbik a senki földjén lyukadt ki, miközben a magyar társadalom laza kilenctizede elkerülte őket. Mindezt pedig a pártvezetés is érezheti, ezért ideges kapkodással zárja a politikai évet: a Fidesz után néhány héttel a Jobbik is aláírásgyűjtésbe kezdett a kvóták ellen, miközben korábban, a kormánypárti kezdeményezés után Vona még arról beszélt, hogy az aláírásgyűjtés „nem elég”. Fél év alatt kiderült, hogy a jobbikosoknak csak kétharmada jobbikos. A többiek villámgyorsan leléptek a buliból, ahol a hipergáz házigazda magának teszi be a számokat. A Nézőpont Intézet mellett más kutatóintézetek adatai is egyöntetűen a Jobbik látványos gyengüléséről számolnak be.
A sors keserű tréfája, hogy lassan Giczy György kereszténydemokrata néppártjához válik hasonlatossá a Jobbik projektje: Néppárt lesz, nép nélkül.
