Interjút adott az indexnek Montserrat Feixas Vihé, az ENSZ regionális menekültügyi biztosa. Az interjú azonban túl van a szokásos „aggódunk” attitűdön, ugyanis súlyos tárgyi tévedésektől is hemzseg, és olyan, mintha a nemzetközi szervezet nem is értené a menekültkérdést Európában.
Kizárólag emberiességről van szó
Az egy dolog, hogy egy az ENSZ menekültügyi szervezete a menekültek érdekeit képviseli. Ez is lenne a dolga. Az viszont egy másik, hogy gyakorlatilag elvitatja a magyar kormány azon jogát, hogy nem szeretne boldog-boldogtalant beengedni a határai mögé. Ugyanis – elviekben – lehetséges eltérő nézeteket is vallani, mintha a menekültkérdés/bevándorlás kizárólag emberiesség-embertelenség kérdése lenne. A helyzet ennél lényegesen bonyolultabb. A bevándorlók befogadása ugyanis súlyos konfliktusokhoz és a terrorizmus térnyeréséhez is vezethet. Ma Európában ezeket a kérdéseket felvetni sem tanácsos. Pedig az Iszlám Állam fenyegetése egyáltalán nem légből kapott és nem ártana kicsit körülnézni, hiszen Európában folyamatosan erősödnek a radikális pártok (Ausztria), vagy teszik magukévá nézeteiket a hagyományos néppártok (Dánia).
’56-tal érvelni egészen hihetetlen
A politikai menekülteket Magyarország eddig is befogadta. Ezért teljesen visszás az az érvelés, amely ’56-ot állítja párhuzamba a déli határainknál kialakult helyzettel. Ha rosszmájúak akarnánk lenni, simán visszavághatnánk, hogy nagyon hálásak vagyunk azért, hogy a nyugati hatalmak befogadták a kommunisták által üldözötteket, de úgy egyébként mit is tettek, amikor Nagy Imre a segítségüket kérte? Mert mi arra is emlékszünk.
Pakisztán és Szudán is a magyarok előtt jár
Ennél azonban súlyosabb dolgok is megjelennek az interjúban. Ugyanis az ENSZ-biztos gyakorlatilag azt állítja, hogy Szudán és Pakisztán is egy melegszívűbb ország a magyarnál: „De van a kérdésnek egy másik oldala is. Első megbízatásom, még a nyolcvanas években, Szudánban volt. Ez akkor is, most is a világ egyik legszegényebb országának számított, és mégis kétmillió menekültet fogadott be. Később dolgoztam Pakisztánban is, ahol hárommillió menekült él.” Apróbb érv, hogy egyik országnak sincs természetes határa, de egyes részeiken gyakorlatilag maga az állam sem létezik.
Nem pénzkérdés
Ha nem lett volna ez így eddig elég, most jön a java; a menekültügy nem pénzkérdés: „És ez nem pénz kérdése, hanem szervezésé; nem lehet pénz kérdése az, hogy Bulgáriában szíriai menekültek a táborokban krumplikat fűznek fel drótdarabokra, hogy a tábortűz felett megsüssék. Ezt a saját szememmel láttam.” Persze annak, aki a magyar átlagfizetések hússzorosát viszi haza havonta, annak természetesen kevés dolog pénzkérdés. És vajon hol van a menekültügyi főbiztosság? Nem, nem Ásotthalmon, hanem bizony a Rózsadombon.
Szakértés és monitorozás
De mit tesz az ENSZ, amikor az egyik legdurvább népvándorlás alakult ki? Azt, amit a nemzetközi szervezetek és a honi liberális jogvédők civilek szoktak: „Mi szakértőkkel, képzéssel, tapasztalatunkkal segítünk mindenkit. Az egyes országokban természetesen ott vagyunk a terepen, monitorozzuk a menedékkérők, menekültek helyzetét, vizsgáljuk, miként érvényesülnek a jogaik.” Magyarul nem csinálnak semmi érdemit.
Súlyos tárgyi tévedések
Ezek mellett az interjú még súlyos tárgyi tévedésektől is hemzseg. Kétségtelen, hogy a világsajtó azzal van elfoglalva, hogy hétről-hétre hányan vesznek bele a tengerbe. Azonban az Európai Unió határvédelmi ügynökségének (Frontex) adatai alapján a szárazföldön, vagyis Magyarországon keresztül sokkal több menekült érkezik. Az az állítás sem állja meg a helyét, hogy a menedékkérők többsége háborús zónából érkezne Magyarországra, mivel a többségük koszovói.
