Törvényjavaslat készül Finnországban, amely lehetővé tenné, hogy egy újszülött kislányt fiúnévre, egy kisfiút pedig lánynévre kereszteljenek a szülei. És csodálkozunk azon, hogy a finneknél is előretörnek a szélsőségesek? Az Igazi Finnek szélsőjobboldali párt a 2011-es választásokon a szavazatok 19%-át szerezte meg.
Ismét egy skandináv országban tolják túl a nemi egyenlősítés biciklijét. Meglehetősen viccesek ugyanis azok az intézkedések, amelyek a férfi-nő közötti természetes különbséget próbálják eltörölni, emlékeszünk arra, amikor egy svéd településen a feminista vezetésű önkormányzat betiltotta volna az állva vizelést.
Tegnapelőtti hír, hogy Finnországban úgy változtatnák meg a névadási szokásokat, hogy kislány is kaphasson fiúnevet és fordítva. El nem tudom képzelni, hogy ki az a szülő, aki egy újszülött életét az első pillanatban már megkeseríti azzal, hogy folyamatos vegzálásoknak teszi ki őt a későbbiekben. Mert bármennyire is haladó ez az újítás, valószínűleg a finn anyukák és apukák többsége még normális módon fogja elnevezni a gyermekét.
Ráadásul a törvénytervezetről szóló tudósítások megjegyzik, hogy „jelenleg is reménytelen csak a név alapján következtetni a nemre, mivel a finn nyelvben nincsenek tipikus női és férfi végződések.” Mintha csak azért kéne sutba vágni a névadási hagyományt, mert egy nyelvben nincs tipikus férfi és női végződése a neveknek? Nagyon elavult akkor a magyar is…
A korlátlan szabadság tobzódásában érdemes lenne ugyanakkor elgondolkodni, hogy egy gyermek fejlődésének nem igazán tesz jót, ha nemileg semlegesítik nevét. Pszichológusok szerint komoly személyiségbeli zavar léphet fel, ugyanis a név meghatározza azt, hogyan gondolkodik magáról valaki gyermekkorában. Egy lány Béla vajon hányszor fogja megkapni a kortárs csoportjában, hogy inkább barátkozzon a fiúkkal? Vagy mit kezdjünk később a Szabó Tiborné Tibor névvel?
Természetesen számos probléma merül fel a férfi-női egyenjogúság területén, amiről érdemes és kell is vitákat folytatnunk, sőt, amelyekre megoldást is kell találni. Mégis, az ilyen jellegű eszementségeket talán nem kéne erőltetni, mert teljes joggal legyintenek a nemi problémákra fogékony jószándékú érdeklődők is. Rosszabb esetben nem legyintenek, hanem kikelnek magukból és mennek szavazni egy szélsőjobbos pártra.
Még mindig nem akarunk finnek lenni, kedves Frei Tamás!
