Két hetet kellett várni, de végre kijött a matek: „Tarlósnak és a fővárosi Fidesznek nem lett volna többsége a régi választási rendszerben”. Kár, hogy a fikció nagyon gyenge lábakon áll. Ha a Tarlósra adott szavazatokat vetítjük rá a régi szisztémára, akkor is összejött volna a Fidesz-többség.
Minden választási eredmény két tényezőből áll össze, szavazatokból és az azokat mandátummá alakító dobozból. A bemeneti oldalon ott vannak a választáson megjelent, érvényesen szavazó választópolgárok voksai. Ez az a pont, ahol nincs vita. A baloldal saját várakozásait is alulmúlta, idén ősszel egy szánalmas bohózatsorozat végén a tavaszi eredményét sem érte el Budapesten. Ezért aztán marad a bonyolult, érthetetlen dobozra (most nem a nokiásra) való vetítgetés. Itt a fő vád az, hogy a régi fővárosi mandátumosztási szabályok szerint, a mostani eredményekkel nem lett volna fideszes többség. A bibi ott van, hogy – mivel október 12-én a budapestiek már nem szavaztak pártlistákra –, nehezen összehasonlítható a korábbi és az új választási szisztéma.
Az első trükk: az átszámolási fikció
Az Index írásában több alapvető hiba és egy nagy trükk is van. Azt írják például, hogy „a közgyűlés tagjait a főpolgármester, a 23 kerületi polgármester, és a legtöbb szavazatot összegyűjtő 2. helyezettek (kilencen) adják.” Utóbbi teljes baromság, a törvény szerint ugyanis a fővárosi közgyűlés „9 tagja a fővárosi kompenzációs listáról jut mandátumhoz”. Azaz, Gy. Németh Erzsébet nem azért lehet a közgyűlés tagja, mert 64-20 arányban verte el őt Riz Levente a rákosmentei városrészben, hanem azért, mert Gyurcsány Ferenc bölcsessége őt tette a DK kompenzációs listájának első helyére.
A nagy trükk az indexes számításban az, hogy egyéni képviselői eredményeket vetítenek rá pártokra. Miközben simán lehet, hogy egy óbudai szocialista szavazó elégedett az általa személyesen is ismert fideszes képviselőjével, de soha nem szavazna a Fideszre (vagy fordítva). A helyi képviselők szintjén érvényesülnek leginkább a személyes kapcsolatok és ismer(e)tségek, így kaphatott Vágó István 30 százalékot, míg a kerületi DK-polgármesterjelölt nyolcat. Ezért érthetetlen, miért ezekből az eredményekből számítottak fővárosi párteredményeket.
A második trükk: az egységes baloldal fikciója
A cikk következő nagy hibája, hogy egységes MSZP-DK-Együtt-Magyargyuri-BokrosLali-CsóróLali kombóval számol. Miközben a fővárosban egyetlen szinten támogattak egy jelöltet: a főpolgármestereknél. Ha azonban a főpolgármesteri eredményeket nézzük, ott Tarlós István 49,06 százalékos eredményét egy Fidesz-listára vetítve pont összejött volna a Fidesz közgyűlési többsége, hiszen a Liberálisok jelöltjének 2,1 százaléka a régi rendszerben a küszöb miatt ment volna a kukába. Persze ez is ugyanolyan fikció, de a lényegre rámutat. Vegyük észre: nincs egységes baloldal.
A harmadik trükk: egységes ellenzék és örök, vad románc
Ráadásul a cikk sokadszor kezeli egységes egészként Gyurcsány Ferenc szektáját és a Jobbikot, meg az összes ellenzéki formációt. Az, hogy együtt vandálkodtak szélsőbalosok és szélsőjobbosok, az remélhetőleg csak egy egyéjszakás, és nem egy örökké tartó, vad románc. Vajon a Jobbik, vagy az LMP adott esetben a DK-val, vagy a Fidesszel szavazott volna egy-egy ügyben a közgyűlésben?
A negyedik trükk: a távolmaradó ellenzékiek és az ufók fikciója
Az Index írásában az viszont elismerésre méltó, hogy legalább egy terjengő demagógiával nem él: „az otthonmaradó szavazók valójában ellenzékiek” című roppant gyenge, frusztrált összeesküvés-elmélettel. Valójában a Fideszt sem tavasszal, sem ősszel nem kényszerítették szoros versenyre, ezért aztán kevésbé elkötelezett szavazói közül sokan nem is mentek el választani. Ráadásul van vagy 2-3 millió állampolgár, aki a rendszerváltás óta nem vesz részt a közéletben és a választásokon. A választástól távolmaradók annyira befolyásolják a végeredményt, mint az elrejtett ufók egy random South Park-epizód cselekményét.
Többségi rendszer, mely a mindenkori győztest segíti
Totál igaz, a fővárosi választási rendszer nyári átalakítása nem volt elegáns. Az is okés, hogy a módosítgatás most a Fidesznek kedvezett. Az azonban kétségtelen, hogy az új szisztéma – miként a parlamenti választásoké – a mindenkori győztest segíti. Ez a győztes a tavaszi budapesti eredmények alapján egy összefogni képes baloldal is lehetett volna, de az MSZP három utódszervezete belefulladt a kispárti, óvodás belharcokba. Előbb képtelenek voltak összefogni, majd Falus „Kicsitbutaló” Ferencet, aztán a nagyarcú, k.okosvagyok kiállású Bokros „Csomag” Lajost tették meg húzóembernek.
Lassan mondjuk, hogy Hagyó Miki csapata is értse: nem ment elég a dobozba. Ha a szoclib csapat egységes, és a tavaszi szavazóit ősszel is el tudta volna vinni az urnákhoz, akkor simán behúzta volna ezt a választást. A baloldal valójában már hónapokkal október 12. előtt feladta, és nem tett meg mindent a fideszes többség megakadályozása érdekében.
Erről viszont se a Fidesz, se a doboz nem tehet.
