Vagy fél éve egy norvég csajszi keveredett mellém egy sörözésen, aki nem tudott leszakadni a Jobbik témáról. Azt morogtam neki, hogy a Jobbik ugyanolyan radikálhőzöngők gyülekezete, mint bármely más európai szélsőséges párt, és egyébként sem jut kormányzati pozícióba. Azzal válaszolt, hogy ő Norvégiában a hírekben csak a Jobbikról hall, ha Magyarországról van szó. Meg hogy a tendencia szerinte borzasztó.
Mindez csak azért jutott eszembe, mert a norvég választásokon győztes konzervatív párt egy szélsőséges, bevándorlás-ellenes mozgalommal közösen alakított kormányt. Erna Solberg köthetett volna koalíciót picike színtelen-szagtalan mérsékelt pártokkal is, de nem tette. A koalíciós partner Fejlődés Pártjáról elég, ha annyit mondunk: tagja volt az az Anders Breivik*, aki 77 diákot mészárolt le egy pici szigeten. Így hát ma este a norvég demokráciáért gyújtunk képzeletbeli gyertyát.
A szélsőséges fordulat árnyékában mindenekelőtt a norvég civilekért aggódunk. A Norvég Helsinki Bizottság például nem ad életjelt magáról. Pár hónapja még a magyar demokráciáért féltették; a honlapon feltüntetett tanulmányok között a belarusz, a kazah és a magyar demokráciadeficitről szóló írásokat találunk, de a Fejlődés Pártról szóló bejegyzéseket egyet sem. Azóta sem. Miképp szorítunk a Szabadságpárt tépázta Ausztriában Paul Lendvaiért, őket is féltjük.
Nemcsak mi aggódunk, hanem a norvég utca diákja is. A 23 éves Bjordal, aki túlélője a Breivik-mészárlásnak, azt mondja: a multikulturális értékek kerülnek veszélybe a jobbközép-radikális koalícióval. Remegő gatyaszárral reméljük, hogy nem lesz igaza. Főleg, ha tudjuk: a tekintélyes Európai Parlament joghatósága nem ér el a fjordok országáig. Így az Amnesty International az utolsó reményünk.
Gyertyagyújtás közben bele sem merünk gondolni, hogy ezután hová kerülnek a Magyarországon is hozzáférhető Norvég Civil Alap pénzei.
*Anders Breivik 19 év múlva szabadul, pár hónapja az oslói egyetem politológus hallgatója, levelező szakon.
