Lövésünk sincs arról, ki találta ki, hogy a Szigetvári Viktor nevű ember zseniális kampánystratéga. Az elmúlt 12 hónapban kiderült, hogy nagyon nem az. Öt pontban bizonyítjuk.
Pocsék helyzetfelmérés. A dolog ott kezdődik, hogy egy kampánystratéga képes felmérni, mire képes az általa futtatott jelölt. Melyek az erősségei és gyengeségei, mely választói csoportoknál van egyáltalán kaparnivalója. Nagyon úgy tűnik, hogy Bajnai esélyeinek és karakterrajzának felrajzolásakor Szigetvári nagyságrendeket tévedett. A bajai pislogókirály alkalmatlannak bizonyult arra, hogy bizonytalan szavazókat hódítson el középről, arra meg főleg, hogy kiábrándult fideszeseket állítson maga mellé. Ezzel összefüggésben a Szigetvári-féle stratégia képtelen volt választ adni arra: az Együtt 2014 masszív középpárt akar lenni, vagy az SZDSZ múmiáinak feltámasztója. Nagyot álmodtak, de az ébredéskor azt sem tudják, hol vannak.
Kínos szituk sorozata. Egy normális kampánystratéga nem hozza kényelmetlen helyzetbe a jelöltet. Ehhez képest Szigetvári 5-10 naponta nyomta Bajnait olyan szituációba, amit Magyarország első számú libása képtelen volt kezelni. Szinte nekünk volt kínos, ahogy felültette a felcsúti buszra, amiről Bajnai nem mert leszállni, hogy aztán a faluszélen a biztonsági őrrel izmozzon kínjában. Elküldte a melegfesztiválra feszengeni az első sorba, felmosatta vele a padlót saját szülővárosában. Zseniális módon kitalálta a szobordöntést Dopeman-nel és mindenféle sültbolond szolidaritásos munkásőrökkel, hogy aztán Bajnainak azt is le kelljen tagadnia, hogy egyáltalán ott volt.
Végtelen hiúság és az empátia hiánya. A komolyan vehető kampánystratéga a kampány alatt általában a háttérben dolgozik, majd a nagy győzelem után kijön a fényre, könyvet ír, céget alapít. A mi Viktorunk hiúsága nem éri be ennyivel, mikrofon-fixációja kifejlettebb, mint egy megvalósult Szijjártó Péternek. Saját zsenialitását bizonyítandó nagyinterjúkban ad számot kampánymegfontolásaikról, mindezt a saját pártérdekek szerinti tálalásban. Az egyszeri állampolgárt azonban a legtöbb esetben hidegen hagyja, hogy hogy néz ki egy párt stratégiája. Az érdekli, hogy mivel tudják jobbá tenni az ő életét. Az Együtt 2014 ezen a téren még egyetlen gondolatot sem vajúdott. (Itt az LMP is komoly vetélytárs, a belső feszültségekről már lexikont lehetne írni, de a tartalomról semmit sem tudunk.)
Kein csapat, keine szervezet. Az Együtt 2014 leggennyesebb sérülése az, hogy nincs mögötte szervezet, a Karácsony Gergely-féle nyomulós takonyból viszont annál több. A nyomulós taknyoknak viszont nem erőssége, hogy kulimunkát végezzenek. Így továbbra sincsenek alapszervezetek és továbbra sincs egyetlen olyan épkézláb operatív ember, aki egy helyi választás során képes lenne kitölteni az egybites jelölőnyomtatványokat. Hogyan akarnak országot kormányozni azok, akik az adminisztratív akadályokon is elvéreznek Békéscsabán? A kampányirányítás nemcsak a stratégia megfirkálásán, hanem az operatív ügymeneten is múlik, itt Szigetvári továbbra is felsülőágon van.
A lojalitás igenis politikai kategória. A politikai kampányok valószínűleg a leginkább bizalmi jellegű munkák. Ha ez így van, akkor Szigetvárinak inkább hátrányára, mint előnyére válik az, hogy most korábbi kenyéradói ellen dolgozik. Gyurcsány kabinetfőnökeként kezdte az ipart, de ő volt a kampányfőnök Mesterházy 2010-es öblös zakójánál is. Most – legalábbis a baloldali térfélen –őket fúrja. Politikus legyen a zakóban, aki ezek után kicsit is bízik benne. Az sem lehet véletlen, hogy a futószalagon jönnek a Bajnai háta mögött titkos egyezkedésekről, valamint a korábban kilopott MSZP-adatbázisról szóló cikkek. Nem tudjuk, Szigetvári miket ír a névjegykártyájára, de a hűség és bizalom szavakat biztosan nem tudja.
A fenti pár hátrány inkább a lúzer kontúrjait rajzolja meg, nem pedig egy vérbő kampánystratégáét. Könnyen kiderülhet, hogy Szigetvári egy méretesre fújt üres lufi, s hogy egyetlen sikere (2006) sem elsősorban neki, hanem a túlmozgásos Gyurcsány ütemérzékének köszönhető. Szigetvári Viktor ettől még lehet egy ügyes technokrata okostojás, akinek a számsorok és chartok jelentik az akolmeleget. Ez elég egy helyhez az sokfős asztalnál, politikacsináláshoz viszont piszok kevés. Ahhoz néha hagyni kéne az Excel-táblázatot és kimenni a friss levegőre.
