Van, amikor a szponzorok akarata helyett a józan ész dönt.
Mindig megmosolyogtat, amikor a McDonald's emblémáját meglátom az olimpiai mozgalom legfőbb támogatói között. Félreértés ne essék, én is be szoktam néha dobni egy sajtburgert vagy egy csokis mcfreeze-t egyszer-egyszer. Ám az mégis minimum álszent, hogy egy junkfood étteremlánc a napi működés szintjén nem, csak szponzorációban támogatja az egészséges életmódot és a sportot. (Valahol talán itt válik ketté a valódi vállalati társadalmi felelősségvállalás, de ez egy másik téma.)
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fennhagyta az olimpia programján a birkózást, amely az egyik leginkább tradicionális sportága a nyári játékoknak. Mégis valakik nem olyan régen úgy gondolták, hogy a baseball/softball és a fallabda érdemesebb arra, hogy olimpiai sportág legyen. Bizonyára vannak érvek emellett az elgondolás mellett, ugyanakkor remek példája ez annak a szemléletnek is, amely a nézettséget, nyereséget alárendeli a hagyományok tiszteletének (csak azért mert azok kevesebb profitot termelnek). Persze ne legyünk naívak: az olimpia (is) üzlet, a szponzorok döntő ráhatással vannak akár a program összeállítására is. (Nem akarok senkit se megbántani, de a trambulin például miért olimpiai sportág?) Ám mégis a NOB döntése azt üzeni, hogy nem mindig kizárólag a profitszempontok döntenek.
A birkózás már az első újkori olimpia (1896) óta műsoron volt, csak 1900-ban nem rendeztek birkózóversenyeket. A magyarok számára is kifejezetten fontos döntésről van szó: az olimpiai aranyérmeink számát tekintve a birkózás a negyedik legeredményesebb sportágunk, összesen 19 arany-, 16 ezüst- és 19 bronzérmet nyertünk az olimpiákon. A birkózás tehát szerves részét képezi az olimpiák történetének. Szerencsére ezt (egyelőre) a döntéshozók sem felejtették el.
