Csodálatos interjú jelent meg a csütörtöki 168 órában a Csonka Fruzsinával, a „diáktüntetések arcával”. A válaszokban minden benne van, ami miatt meg kellett volna szüntetni a nemzetközi tanulmányok szakot, sőt, az egész TÁTK-t, úgy, ahogy van.
Összeszedtük, melyek azok a mondatok, amelyek tökéletesen mutatják, mennyire nincs közük a valósághoz a „civilek” üdvöskéinek, meg azoknak, akik nap mint nap a 444/Cink/Index tengelyről gyűjtik az információikat, ahelyett, hogy sétálnának egyet néha a nagykörúton kívül.
- „A szüleim vidéki vállalkozók […] Semmiben nem szenvedtem hiányt, de mindig tudtam, mi mennyit ér, és hogy a saját lábamra kell állnom.”
A mondat valójában így hangzik: Kis újgazdag vagyok, aki halálosan el van kényeztetve, soha semmiért nem kellett küzdenem az életben. A szüleim még vidékiek voltak, de én már „pesti” vagyok. Mindig tudtam, mi mennyit ér, egy Ray Ban napszemüveg például sokkal jobban megéri, mint egy szar H&M-es.
- „Én két nyarat, összesen hat hónapot töltöttem Amerikában. Gyerektáborban dolgoztam, az ott keresett pénzemből utaztam, a Bahamáktól Los Angelesig rengeteg helyen jártam. És nem azért mondom el sok embernek, merre fordultam meg, hogy nagyzoljak, hanem hogy megértsék, miért gondolkodom pozitívabban, miért vagyok nyitottabb.”
Mindannyiunknak van olyan ismerőse, aki dolgozott gyerektáborban az USA-ban, és abból a pénzből baromira nem lehet utazgatni, főleg nem a Bahamákra. Na jó, az előzőből nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy apuci kifizetett mindent, és csak Bambira kellett költeni. Így mi is kurvára nyitottak meg pozitívak lennénk.
- „Amikor húszévesen hazajöttem Jamaicából, leszálltam Ferihegyen, és láttam a fásult arcokat, én is elgondolkodtam. Miért jó ide hazajönni?”
Nem tudtuk, hogy már Ferihegyen is érezni a trágyaszagot, hát ez ilyen messzire elér? Tényleg mélyen magunkba kellene néznünk ebben a mucsai országban. Majd ha legközelebb a Gozsduba megyek fröccsözni, viszek magammal illatosított papírzsepit a szagok kivédése érdekében.
- „Klasszikus történet: felszállok a buszra, és a sofőr csak úgy, mert rosszkedvű, üvölt a turistával, az idős nénivel. Miért jobb, ha a saját problémáink miatt eltaposunk másokat?”
Bizony még a körúton belül is vannak olyan emberek, akik éjt nappallá téve dolgoznak, mivel számukra a munka nem egy jó kis nyári hobbit vagy nyelvtanulási lehetőséget jelent, hanem a mindennapi betevőt. És bizony ebből adódik némi frusztráció is. Egyébként ez is egy olyan dolog, ami a nagybetűs Nyugaton soha nem fordulhat elő. Értjük, hogy nem érted.
- „Azért szeretem a TÁTK-t, mert (…) Belénk nevelik három év alatt, hogy reggel, amikor felkelsz, ne a Facebookot görgesd le, hanem a The New York Timest, a The Washington Postot.”
Ha az eddigiek alapján nem lett volna világos, akkor most negyedjére is: értjük, hogy Fruzsina sokkal menőbb, mint a magyarok nagy többsége, úgy tűnik, meg kell tanulni együtt élni ezzel a ténnyel. Van, ami ellen nem érdemes küzdeni.
- „Mindig foglalkozunk aktuális kérdésekkel.”
Megnyugtató hallani, hogy posztkomcsi, kicsit az MSZP-nek, kicsit a DK-nak drukkoló, de a szoci éra alatt szép tanácsadói pénzekkel az adófizetőket lehúzó, kiváló tanárok bőszítik a diákokat a fasiszta kormány ellen. Hová tűntél, lázadó ifjúság?
- „A mi karunkon mindenki szeret a szlogenek mögé nézni, sokszínű a társaság. Minden évfolyamon akad roma, zsidó és mindenféle ember.”
E mondat értelmezésénél bevalljuk őszintén, kisebb akadályba ütköztünk. Akkor ezt most hogyan is kell érteni? Listáz a HÖK? Egyáltalán honnan tudják, hogy ki roma, és ki nem? Talán emlékszünk még hasonló esetekre az ELTE BTK-ról. Volt is nagy felháborodás.
- […]„ha piros tűsarkúban, vörös műkörömmel vonulnék be, és megbámulnának, valaki biztos figyelmeztetné a bámészkodót: te TÁTK-s vagy, ezt nem teheted, ismerd meg a másikat!”
Nem tudjuk, mi a baj a piros tűsarkúval, de úgy tűnik, a TÁTK-n nőnek lenni – főleg úgy is kinézni – ciki. És a „merj nőnek lenni”, meg a „légy büszke magadra” szlogenekkel mi lesz? Innen üzenjük, a piros rúzs is király!
- „Ha most kapnék egy jegyet, mennék. Viszont én még úgy gondolom, van értelme visszajönni és küzdeni.”
Már megint ez a fránya Mucsa. Hány éve hallgatjuk már, hogy jaj, minden barátunk kiment, nem lehet ebben az országban élni?! Gondolom, a Londonban dolgozó magyarok boldogan mosogatnak a sok diplomájukkal, csak mert ott minden szép és jó.
- „Ha ez a törvénytervezet átmegy, nincs visszaút. Könnyen lehet, hogy legközelebb a jogász- vagy közgazdászképzés következik.”
Segítünk, nem fog. A nemzetközi tanulmányok tipikusan az a szak, aminek mesterképzésben lenne értelme. Ha valaki mondjuk politológia alapképzés után elvégezné a nemzetközi tanulmányok mesterképzést, akkor lenne egy használható diplomája, amivel el tud helyezkedni gyakorlatilag bárhol. Lehet, hogy az NT-n végzettek nagy részének jól fizető állása is van, ez azonban csak részigazság. Felmérések bizonyítják, hogy a nemzetközi tanulmányok szak az egyik, ahonnan a legkülönfélébb munkahelyekre kerülnek emberek, vagyis alapvetően nem a „szakmájuk” miatt alkalmazzák őket, hanem esetleg másoddiplomájuk, vagy egyéni kompetenciáik miatt. A jogi és közgazdasági tudás nagyon más tészta, nem illik idekeverni.
+1: „A szaktársaimhoz képest én átlagosan szorgalmas, átlagosan céltudatos ember vagyok.”
Látjuk.
