Újabb végtelenül álszent és képmutató kezdeményezés indult útjára. Te megvennéd a 2 eurós pólót, vagy inkább adakoznál a szegényeknek? Én bizony inkább megvenném a 2 eurós pólót és meg is mondom, miért.
Szívet melengető és egyben rendkívül „hasznos” kezdeményezés indult útjára. Az eredeti cél – mely sok hazai posztból kimaradt – az volt, hogy a bangladeshi Rama Plaza ruhagyár összeomlásában meghalt munkásokat támogassa adományokkal és egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy milyen életkörülmények között, milyen fizetésért és kik készítik el azokat a ruhákat, amiket aztán a gazdag Nyugaton hordanak az emberek. Egyszóval: felhívja a figyelmet a kizsákmányolásra.
A társadalmi kísérlet a következőkből állt: kiállítottak egy pólóautomatát Berlinben, ahol 2 euróért, azaz 600 Ft-ért lehetett venni egy pólót. Miközben nyomkodod a gombokat, egyszer csak megjelenik azoknak a fényképe, akik ezt a pólót legyártották: szegény kisfiúk/kislányok, akik a világ túlsó felén, éhbérért dolgoznak azért, hogy te a százötvenedik ruhadarabodat megvásárolhasd. Az automata utolsó kérdésként azt a kérdést teszi fel, hogy szeretnéd-e inkább támogatni ezt a kisgyermeket, vagy megveszed a pólót. És láss csodát, az emberek a „Donate”, azaz a támogatás gombra böktek rá, mivel az egész kellően manipulatív volt ahhoz, hogy összeszoruljon a gyomruk és megessen a szívük a kisgyerekeken.
De valóban ez lenne a jó megoldás? Tényleg az lenne a helyes, ha inkább támogatnánk – magyarul segélyeznénk – az ott élőket, ahelyett, hogy megvesszük az általuk elkészített termékeket? Mégis hová vezet ez? Természetesen én sem vagyok a rabszolgaság híve, ahogy annak sem, hogy a multinacionális vállalatok visszaéljenek erőfölényükkel. De inkább megveszem az általuk gyártott termékeket, minthogy a nyugati világ nagyfokú segélyekkel támogasson országokat lelkiismeret-furdalásból. Ugyanis annak elsősorban az ott élők szenvedik meg a kárát. Gondoljunk csak azokra az afrikai országokra, amelyekben például az nyugati- és ENSZ-segélyeknek köszönhetően tönkrement a textilipar, mivel a segélyként küldött ruhák miatt megszűnt a helyi keresletet az ott gyártott ruhaneműk iránt. A ruhagyárban dolgozó helyiek így elvesztették megélhetésüket.
De talán ne álljunk meg itt. Naponta lehet olvasni arról is, hogy az Apple nagyjából ugyanilyen körülmények között gyártatja kínai gyerekmunkásokkal az iPhone-okat, iPadeket és most már a kétszázezres Apple Watchot is. A napokban a luxusokosóra teljes készletét, a folyton szolidáris Nyugat 6 óra leforgása alatt kapkodta el. Manapság az USA-ban már az ájfónokat is automatákban árulják. Kíváncsi lennék, hogy ha nem egy 2 eurós póló, hanem egy iPhone-automatát állítanának ki Berlin egyik főterére, akkor is ugyanez lenne az arány? Vajon hányan küldenének el a kínai Sencsen tartományba egy 300 ezer forintos adományt? Biztos ugyanilyen lenne az arány. Álszentség és képmutatás.
Szóval hogy a Szeretlek Magyarországot idézzük: „Ha elgondolkodtató volt, nyomj egy lájkot!”
