Az idei október 23-ai nemzeti ünnepen újabb mélypontra ért az önmagát durván szembeköpő Jobbik. Vona finanszírozási és ideológiai piruettjei ma már annyira felgyorsultak, hogy pontozni is nehéz a produkcióját. Egyre vékonyabb a jég az újabban a liberális elit kegyeit kereső pártelnök alatt, akinek egyre több jobbikos várja a bukását.
2015 tavaszára radikális jobbos irányvonalával és erős mozgalmi politikájával a Jobbik a kormány elsőszámú kihívójává vált. A tapolcai időközi választás is azt bizonyította, hogy nemcsak egy egységes baloldal, hanem – a kormányzás egy gyenge pontján – a Fidesz jelöltjét is képesek legyőzni. Vona azonban nem tudta feldolgozni az esélyesség terhét, teljesen elszállt, és vadul elkezdte balra kormányozni a pártját.
Balkanyarok
Ma sem lehet biztosan tudni, hogy a totális balos fordulatban akkor már szerepe volt-e Simicska Lajosnak, vagy csak később ért a milliárdos a Jobbik közelébe. Az azonban tuti, hogy miközben a migránsválság hatására Magyarország és egész Európa határozottan jobbra fordult, valami teljesen érthetetlen okból Vona szembe kezdett menni a kortrend sztrádáján. A valóságtól rugalmasan elszakadó pártelnök minden MLM-ügynöki rutinját előrángatva kezdett udvarolni a fővárosi liberális elitnek és a Kádár-tudatú baloldali szavazóknak. Nem csoda, hogy a Jobbik 2016-os tisztújításán már az elégedetlenek is megjelentek. Több kritikus arcot eltávolítottak az elnökségből, de a tagság egyötöde így is Vona elnökségével szemben szavazott.
Balhék és liberalizálódás
A Jobbik egyre inkább egy semleges nemű alakzattá vált, egy sor durva botránnyal. Nemcsak a pártelnök és körének pártpénzekkel kapcsolatos sztorijaira kell itt gondolni, hanem a rendre előkerülő antiszemita és egyéb magatartászavaros pillanataikra. Miközben legkésőbb a tavalyi népszavazás óta teljesen egyértelmű volt a közvélemény számára, hogy a Jobbiknak vissza kellene térnie a jobboldalra, Vona még egy éles kanyart vett, és liberalizálódni kezdett. Vélhetően mindez nem függetlenül történt attól, hogy Simicska médiája is ráment a liberális, urbánus választókra.
Hiába volt azonban a több tízezer óriásplakát is, hiszen minden egyes tábla csak azt a gyanút erősítette a párttal szemben, hogy összefonódtak a nagyhatalmú Simicskával. Ha lehetett, mindezt csak tetézte Vona szadeszos tempója a kormánypárti nyugdíjasokkal kapcsolatban. Bár a Jobbik elnöke nyilván csak a fiataloknál és a balosoknál akart jó pontokat gyűjteni, egy orbitális ki nem kényszerített hibával a legfontosabb választói csoportba rongyolt bele. Ezek után nem meglepő, hogy a szocik gyengülése és Botka visszalépése sem segített semmit a Jobbik helyzetén.
A számok és a résztvevők nem hazudnak
Mint az az alábbi ábrán látható, Vona sorozatos rossz döntései a párt támogatottságára is kihatottak. A jobbikos Iránytű méréseit kivéve a párt ott tart, mint 2013-ban.
Így jutott el végül Vona október 23-ig, mikor már egyenesen arról beszélt, hogy „Nem érdekel, hogy ki jobb- és baloldali, ki mérsékelt és radikális, hogy ki konzervatív és ki liberális” – mondta az egyébként JOBBIK nevű párt elnöke az egyebek közt fehércipőfűzős és árpádsávos megjelenteknek. Nem meglepő, hogy a Jobbik a Corvin-közt sem tudta megtölteni, miközben pár éve még sokezres gyűléseket szerveztek.
Olgásodás
Mindez persze a Jobbik kálmánolgásodásának, azaz a liberális médiaelit által meghatározott médiapárttá válásának a kiszámítható végeredménye volt. Hiába tolt ugyanis Simicska papa plakátot, tévét, lapokat és netes oldalakat Vona alá, ezek soha nem fogják helyettesíteni a párt egykori sok ezer lelkes aktivistáját. Hiába tolja meg sok millió petákkal a Facebook-videóit a pártelnök, hiába megy el Geszti Petyáékhoz, ettől vidéken jól láthatóan nem több, hanem egyre kevesebb szavazója lesz.
Mariana-árok
Kérdés, hogy van-e még ennél lejjebb? Vona számára mindenképpen, hiszen a háttérben már ott várnak a kihívók, mindenekelőtt a háttérbe szorított nemzeti politikusok.
A korábbi önmagát és saját nevét, azaz identitását megtagadó, Jobbik nevű egykori mozgalom azonban 2017. október 23-án elérte a morális mélypontot.
