A tekintélyes brit lap, az 1828-ban alapított konzervatív Spectator minden eddiginél alaposabban foglalta össze, hogy mi történik napjainkban az olasz partoknál. Megfejtésük szerint a civil szervezetek hajóikkal gyakorlatilag beszálltak az embercsempészetbe, ezzel pedig csak súlyosbítják a földközi-tengeri migránsválságot.
Miután az Európai Unió megállapodott Törökországgal, a bevándorlás fő útvonala a Földközi-tengerre helyeződött át. Tavaly már rekordszámban érkeztek Olaszországba a bevándorlók, de az idei év adatai tavalyi számokat is meghaladhatják. A szerencsésen partot érőkkel együtt sajnos a vízbe fulladtak száma is hasonló mértékben emelkedett tavaly és idén. Eközben a Spectator megállapítása szerint az Európai Unió magára hagyta Olaszországot az emberkereskedelem problémájával.
A helyzeten csak rontott, hogy az érkező migránsok egy ideje nem tudnak továbbmenni Franciaország, illetve Ausztria felé, hiszen ezek az államok az olasz határaikon újra bevezették a határellenőrzést. Az is komoly gondot jelent, hogy a félsziget gazdaságilag legelmaradottabb déli részén koncentrálódnak nagy számban a bevándorlók, akik gyakran hostelekben laknak, fejenként 13 ezer euró, azaz nagyjából négymillió forintos terhet téve az olasz adófizetők vállára.
Ezek után persze nem meglepő, ha a közhangulat is változik. Ma már az olaszok több mint kétharmada lezárná a kikötőket még a mentőhajók elől is, vagy egyszerűen visszaküldené Afrikába a migránsokat. A bevándorlási helyzet vezető politikai témává vált, ami a baloldal súlyos vereségéhez vezetett a nemrég zajlott önkormányzati választásokon. És bár az elhíresült Lampedusa polgármestere megkapta az UNESCO békedíját, ez is kevés volt ahhoz, hogy a kialakult válsághelyzetben a helyiek újraválasszák. Mindez nem meglepő, hiszen az olaszok közül is egyre többen gondolják úgy, hogy a délről érkezők döntő többsége nem nevezhető menekültnek. Az első négy hónapban érkezett 47 ezer főből mindössze 635 jött Szíriából, és 170 Líbiából, a többiek kibocsátó országaiban viszont semmilyen polgárháború nem zajlik, ami elől egészen Európáig kellene menekülniük.
Az olaszok egyre fokozódó dühét azonban most éppen az úgynevezett NGO-k és segélyszervezetek táplálják, amelyek részt vesznek a bevándorlók utaztatásában. Ezek a szervezetek ráadásul alapvetően hamis, félrevezető, viszont annál szívbemarkolóbb képeket mutatnak honlapjaikon szerencsétlen gyermekekről. A valóság azonban teljesen más, hiszen a bevándorlók többsége nem gyermek, hanem olyan fiatalember, aki ezer eurót fizetett még Afrikában az embercsempészeknek. Utóbbiak általában csak a szárazföldtől 12 tengeri mérföldön belülre szállítást vállalják az utazási irodákéra hasonlító Facebook-oldalaikon. A többit a segélyszervezetek oldják meg, ők szállítják el a szárazföldig a bevándorlókat.
Miközben e szervezeteknek – és minden tengerjárónak – kötelessége a bajbajutottaknak való segítségnyújtás, ők ezen messze túlmennek, és maguk vesznek át olyanokat is, akik nem jutottak bajba. Sőt, a Líbia közelében dolgozó segélyhajók azzal is megsértik a tengerjogi szabályokat, hogy nem a legközelebbi biztonságos kikötőbe, hanem inkább a távoli Olaszországba indulnak új utasaikkal. Nem csoda, ha a szicíliai hatóságok vizsgálni kezdték a segélyszervezetek és az embercsempészek lehetséges kapcsolatait. Ennek bizonyítottságáról beszélt pár hónapja az a Carmelo Zuccaro nevű ügyész is, aki ellen aztán vizsgálat indult. A „Save the Children” nevű segélyszervezet vezetője előbb tagadta, hogy hajójuk valaha is líbiai vizekre tévedt volna, majd mégiscsak beismerte, hogy „szükség esetén” előfordulhatott ilyesmi. Egy másik segélyszervezet, az MSF Italy vezetője szintén elismerte, hogy hajójukkal a líbiai partoknál is dolgoztak. (Egyébként utóbbi szervezetet tavaly a Soros György által alapított CEU Nyílt Társadalom-díjjal tüntette ki, vezetője pedig a milliárdos spekuláns régi cimborája.)
Végül a Spectator megállapítja, hogy bár ezek a segélyszervezetek, és más, hajókat üzemeltetők a Földközi-tengeren természetesen azt állítják, hogy életeket mentenek, de valójában embercsempész műveletekben vesznek részt. „Ha a segélyszervezetek és az NGO-k befejeznék a Líbia partjaitól pár mérföldre folytatott felvételi tevékenységüket, és ha Olaszország elkezdené visszaküldeni a migránsokat Észak-Afrikába, ahonnan érkeztek, nem kelnének útra az embercsempészek hajói” – írja a befolyásos brit hetilap.
