Nagyon kiakadt Vona Gábor felesége, mert mocskolódó kommenteket kapott. De levonta a tanulságot: „Óriási luxusnak tartom ugyanis azt a gyűlölködő szartaposást, amiben fetreng ez az ország.”
Először is illik tisztázni pár dolgot. Minden politikus maga dönti el, hogy kiteszi-e saját családját a politika frontvonalába vagy sem. Vona családjáról egészen addig nem lehetett semmit tudni, amíg Vona Gábor saját könyvében nem írt arról, hogy csalta feleségét. Később Vona-Szabó Krisztina akkor került előtérbe, amikor a nyilvánosság előtt védte férjét.
Ezek után Vona Gábor felesége valamiért úgy érezte, hogy rendszeresen meg kell osztania politikai nézeteit a világgal. A nagy váltást semmi sem mutatja jobban, mint hogy az általa főszerkesztett Igenélet című internetes magazin – mely Coelho-Oravecz Nóra-Hujber Feri életigazságainak újracsomagolásán nyugszik – impresszumában korábban V.-Szabó Krisztinaként volt feltüntetve, mára ez Vona-Szabó Kriszinára módosult.
Ha valaki kijön a fényre és közéleti-politikai szereplővé válik, akkor az általában azzal jár, hogy nem csak a pozitív, hanem negatív, sőt kifejezetten gyalázkodó kommenteket és üzeneteket is kaphat. Ez persze nem jó, meg nem szép. De ilyen az élet, amióta világ a világ. Ezen akadt most ki Vona-Szabó Krisztina, de nem állt itt meg. Pár idióta miatt Vona Gábor felesége eljutott addig, hogy a következőket írja:
„Óriási luxusnak tartom ugyanis azt a gyűlölködő szartaposást, amiben fetreng ez az ország.”
Ha csak ezt a mondatot látnánk, akkor azt hihetnénk, hogy az Amerikai Népszavát olvassuk, pedig nem. Leginkább arrafelé divat egy-egy véleményt az egész országgal azonosítani. Szerencsére azonban Vona-Szabó Krisztinát sosem bántotta például a Kuruc.info, vagy a Barikád hangneme, aminek tulajdonosa is volt nem kis ideig. Külön szép, hogy Vona-Szabó finom női eleganciával vág vissza a gyalázkodóknak. Ja, nem.
De vannak még „kiváló” mondatok az írásban, ezeknél azt nem lehet eldönteni, hogy éppen Kunhalmi Ágnest vagy Szél Bernadettet, esetleg Papp Réka Kingát olvassuk:
„egyre kevésbé bírom lenyelni azt, hogy ez a társadalom még mindig ott tart, hogy az asszonynak kuss a neve, mert vagy főzzön-mosson-takarítson otthon, vagy szülőgépként foglalja el magát 4-5 gyerekkel, addig sem bubog bele a férfiak dolgába.” 
Persze el lehet vitatkozni a női princípiumokról. De várjunk csak, nem épp a Jobbiknak volt az a politikája, hogy „Méhében él a nemzet” vagy az, hogy „tele kell szülni a Kárpát-medencét” Nem éppen a Jobbik volt?
Persze az még a nagy simicskai értelemben vett, 180 fokos fordulat előtt volt, és talán igaz sem volt.
