Tönkretettek egy álmot, egy jó ügyet, egy közös célt. Cserbenhagyták és elárulták azokat, akik bíztak és reménykedtek az olimpiai pályázat sikerében, de legalább a lehetőségében. Szembeköpték azokat, ahonnan jöttek, az országot, amely a hazájuk és ahol politizálnak.
Tönkretettek egy álmot, egy jó ügyet, egy közös célt. Cserbenhagyták és elárulták azokat, akik bíztak és reménykedtek az olimpiai pályázat sikerében, de legalább a lehetőségében. Szembeköpték, ahonnan jöttek, az országot, amely a hazájuk és ahol politizálnak. Nem, nem a kormány, nem a főváros, nem a Magyar Olimpiai Bizottság. De nem ám. Hanem a Momentum, valamint ez a lehetetlen, karakter és jelleg nélküli baloldali ellenzék, illetve a hozzájuk sodródó, oda becsapódó, „közös nemzeti minimumra” mindig áhítozó „értelmiség”. Ők felelősek egyedül a jelenlegi helyzetért, azért, hogy a budapesti pályázatot vissza kell vonni. Mert nem képesek normálisan gondolkodni, nem képesek normálisan élni, kizárólag egy frusztráció és egy cél vezérli őket: hogy „takarodjon” Orbán Viktor és a kormánya. Hogy mi történik közben vagy mi jön utána, arról lövésük sincs.
A kudarc, a bukás, a szégyen okát, forrását és felelősét nevén kell nevezni. Igen, ők tették, miattuk fog a pofánk égni, miattuk fogunk 2017-re úgy visszagondolni, mint 2004-re. Akkor a határon túli magyarok ügyét kellett megfúrni, most az olimpiát. A felelősség, a mentális és erkölcsi teher tehát az övék, rájuk hull és rájuk fog visszahullni. Azért kell ezt most jól az agyakba vésni kitörölhetetlenül, mert megkezdődött mind a két oldalon a nyafogás és a picsogás. Nem fogok neveket mondani, mindenki tudja jól, aki tudni szeretné, hogy kikről van szó. Az egyik oldalon, azok oldalán, akik valójában ezért az egész traumatizált helyzetért felelősek és akiktől őszintén szólva nekem is hánynom kell, most krokodilkönnyeket hullatnak. Hogy a visszavonás a demokrácia megcsúfolása, hogy ők csak népszavazást akartak, nem azt, hogy a „nép megkérdezése nélkül” vonják vissza a referendumot. Hát „lószart, mama”. Azt akartátok, hogy NE LEGYEN OLIMPIA, hogy megint merjünk kicsik lenni. Hogy mondvacsinált, a legrosszabb Medgyessy Péter-Lendvai Ildikó kombináció reinkarnációjaként felhozott érvekkel – miből még hány lélegeztető-gépet lehetne venni – elvegyétek a reményt. Csak azért, hogy megbukjon ez a kormány és szégyenkezzen ez a nemzet. Teljesen mindegy valójában, hogy genderhülyeségről, magzati életről, migrációról vagy olimpiáról van szó, egy a lényeg: ártsunk a nemzetnek. Hogy ez rossz szándékkal, tudatosan képződik az agyatokban, vagy valamiféle hagymázas tudatalatti vezérel titeket, igazából mindegy is.
Sírtok, hogy nincs „közös nemzeti minimum”, hogy a csúnya jobboldal miért csinál mindenből „politikát”, miközben kellene olyan „ügyeket” találni, melyben egyetérthetünk. Hogy miért nincs ilyen? Miattatok. Azért, mert nem ismeritek azt a fogalmat, hogy „nemzet” és nemzeti önbecsülés. Aszexuális genderfluidok, abortuszpropaganda, multikultiban feloldódó Világfalu, NOlimpia – jöhet bármi, csak szűnjön már meg ez a rezsim, dőljön be a nemzetállami lét és jöjjön el végre a demokrácia, a szólás- és vallásszabadság, meg mit tudom én, még mi. Persze úgy, hogy ti mondjátok meg, mit szabad mondani és mit nem, ki tartozik érzékeny csoporthoz és ki nem, kit szabad megsérteni és kit nem. Nyilvánvalóan, a többségi, fehér heteroszexuális társadalmat, annak keresztény gyökereit és kulturális identitását földbe lehet tiporni – mert az művészet. Ha egy nemzet előtt van egy jó cél, egy nemes ügy, azt el kell tiporni, fizikailag és lelkiekben meg kell semmisíteni – mert az demokrácia. Ez a takonyvilág, ez a ti világotok.
De a másik oldalról is itt vannak a nyafogók és a picsogók, a jobboldali „fiatal értelmiségiek”, akik virtuális Bitó-szalont játszanak a Facebookon és a blogvilágban. Hogy itt a Fidesz-kormány átverte az embereket, megvezette az olimpiát eddig támogatókat és most pótcselekvésként hazaárulózik és önsorsrontó módon vádaskodik. Hát nem, nem ez van. Az van, hogy egy jó ügyet, egy szép ügyet, egy vállalható és büszkeségre okot adó ügyet a balliberális oldal, pártostul, civilestül elárult és megtagadott. Olyan helyzetet hozott létre, amelyből politikailag nem volt más kiút, csak a visszatáncolás. 2018-ban választások jönnek, a (párt)politikai baloldal romokban, a Jobbik a sminkasztalnál filózik azon, hogy maszkírozza magát. Beleállni egy szétbarmolt, szántszándékkal leócsított ügybe politikai öngyilkosság. Mert nem, a „nolimpiás” népszavazás nem az olimpiáról szólt volna – vagy valaki komolyan ezt gondolta eddig? Az arról szólt volna, hogy a újramárkázott SZDSZ és a haverkáik azt harsogták volna, hogy „na, ezzel most megbuktathatjuk Orbán Viktort!”. Ez lett volna, ami energiát, lelkesedést, valami kis reménysugarat adott volna a balosoknak és progresszív kistestvéreiknek, hogy ezzel jól fel lehet vezetni a ’18-as kampányt, meg lehet roppantani „a rezsimet”, ejteni lehet rést a pajzson – ha ennek az az ára, hogy nincs budapesti olimpia 2024-ben, akkor az. Azonban a politikát szerencsére politikusok és nem értelmiségiek csinálják – és politikai logika mentén gondolkodnak (már akinek helyén van az esze, és MSZP-sként vagy LMP-sként nem annak ujjong, hogy feltűnt egy mozgalom a politikai páston, amely vélhetően lerabolja a fiatal városi szavazóit). Miért? Amiért szívbillentyű-műtétet orvossebészek és nem kulturantropológusok csinálnak – mert nem csak a „szaktudásuk” nincs meg hozzá, hanem mert a nagy egész szervezetrendszert, az egésznek a logikáját nem értik, nem tudják, nem ismerik. Ha a Fidesz, illetve a kormány beleállt volna a népszavazásba és a kampányba, óriási rizikót vállalt volna, mert az nem az olimpiáról szólt volna, viszont nagy valószínűséggel ilyen helyzetben jó eséllyel elbuktuk volna magát a pályázatot (is). Cserébe lett volna egy témája, mit témája, életérzése a baloldalnak, hogy igen, sikerülhet, visszaadva „a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól”. Pláne Budapesten, amelyről – bár egy révületnyi optikai csalódás miatt 2010-ben mást hittünk – kiderült az elmúlt években és az aláírásgyűjtés során is, hogy nem, nem vetkőzte le vörös rongyait, értelmisége, civiljei és trendi, nyugatos fiataljai továbbra is kitartanak bármi mellett, ami nincs a haza üdvére.
Hát ez lett volna a vége, ez jött ki volna a csövön: egy ádáz „szeretem-e Orbán Viktort vagy sem?” polifónia. Úgyhogy áldja az eget valamennyi jobboldali fiatalosch-bicajosch nyafogó, amiért a kormány és a Fidesz úgy döntött, ahogy. Egy vesztes budapesti népszavazással nem lehet ráfordulni ugyanis a 2018-as választásokra. Így viszont – így viszont van egy rossz hírem a nyafogóknak: 2018-ben a Fidesz győzni fog, Orbán Viktor megalakítja negyedik kormányát, és csak reménykedhettek, hogy nem kétharmaddal. A baloldal pedig szerintem kezdjen el félni: na nem a Fidesztől, hanem a Momentumtól.
És így még az is lehet, hogy '28-ban olimpiát rendezünk.
