Újraéledt a szadeszos panoptikum. Most éppen nem Kossuth és Batthyány viaszfiguráját hordozzák körbe liberális etalonként, hanem Andrássy Gyula grófot menekültezik le. Láthatóan zavarja őket, hogy Magyarországnak van határa, sajnos a hülyeségüknek nincs.
Van ez a Helsinki Bizottság nevű Soros-bandérium. Elvileg „civil jogvédelem” a felvállalt feladatuk, de nem kell megijedni, nem tüntettek a DNA által ártatlanul meghurcolt székelyföldi polgármesterek mellett, nem sírtak a CNN-en a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáért, és jó eséllyel a magyar-szerb határt is előbb lépik át déli irányban egy életerős kelet-timori bevándorló reggeli kakaója, mint egy vajdasági magyar néni megalázása miatt.
Bár formálisan már rég megszűnt az SZDSZ – még ha egy-egy momentum erejéig továbbra is itt kísértenek – a Soros-lerakatok azóta is szépen ápolják a legszebb szadeszes hagyományokat. Sokan emlékezhetnek arra, mikor Kuncze Maciék a legnagyobb XIX. századi magyar szabadelvűek béna bábuival kampányoltak úton-útfélen, Liberális Sátorban, vándorkiállításon. Az alábbi képen szerencsére már közeledett az orvos:
Helsinki Bizottságéknak most Andrássy Gyula miniszterelnöki kinevezésének 150. évfordulója alkalmából sikerült felütnie az SZDSZ magyar történelmi kisokosát, és kéjes örömmel konstatálták, hogy a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök is „menekült” volt.
HOPPÁ, MEKKORA TALÁLAT! Végre itt a mindent eldöntő érv, hogy miért kell évente Európába engedni az integrálódni képtelen bevándorlók millióit!
Andrássy nemzeti elkötelezettségű államférfiként „persze” nem lehet liberálisék számára makulátlan menekült. A Helsinki jól meg is kritizálta, mivel „nagy kár, hogy a függetlenségi eszme híveivel nemigen sikerült kiegyeznie, az ország lakosságának felét kitevő nemzetiségekkel pedig végképpen nem.” Sajnos nem egyeztettek a korábbi főnökséggel, ugyanis a Helsinki korábbi vezetője arról írt „Nekünk Trianon kell” című, már címében is elképesztő művében, hogy ”(…) Andrássy Gyula nemzedéke (…) 1848–1849 történetéből azt is megtanulták, hogy garantálni kell a nemzetiségek jogegyenlőségét.”
A Helsinki emlékezése azonban nem is arra koncentrál, hogy Andrássy mi mindent tett a hazájáért, hanem hogy őt is jól fel lehet használni a bevándorlási válság idején, mint afféle „menekültet”. Erőltetett párhuzamok ide, ideológiai fekáliakutyulás oda, azért érdemes volna különbséget tenni az egyik legnagyobb magyar, a modern Budapest egyik megálmodója, a szabadságharc több csatájában hazájáért annak földjén harcoló Andrássy, meg az Európán átnyomuló menekültek között.
Ott van mindjárt a Helsinki Bizottság által oly nagy hévvel védett röszkei megafonos, a magyar rendőrökre támadó Ahmed H., aki ugye szintén „menekült”. Ahmed H.-ról Andrássyval ellentétben egyelőre nem az derült ki, hogy életét kockáztatva védte volna hazáját, hanem az, hogy szírként Cipruson volt háza, vállalkozása, 5 kocsija, Röszkénél pedig valami oknál fogva 7 útlevéllel nyomult. Sőt, a békés menekültlét meg a liberalizmus nagyobb dicsőségére még valami obskúrus fundamentalista iszlamista csoportnak is tagja volt. Ahmed H. barátjuk egyik szervezője és irányítója volt annak az agresszív bevándorlócsoportnak, amely 2015. szeptember 16-án kövekkel, botokkal felfegyverkezve megtámadta a Röszkénél hazájukat védő magyar rendőröket.
Ezt az arcot mentegeti tehát a Helsinki, meg a fél magyar liberális média, Klubrádiótól 444-en át 24.hu-ig. Nyilván nekik valamiért Ahmed H. a fontos, és nem a külhoni magyarok, vagy a határaink védelme. Biztosan hálás nekik Soros-papa, hogy hazánk érdekeivel Röszkénél Magyarországot védő rendőröket megtámadó figurákat védik.
Viszont legalább Andrássy Gyula emlékétől elkotródhatnának.
