Manuela Schwesig német miniszter pártállami időket idéző módon az Alkotmányvédelmi Hivatallal figyeltetné az AfD egyik politikusát. Akkor most ki is a náci?
Manuela Schwesig szociáldemokrata ifjúsági, idős-, nő- és családügyi miniszter szerint a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatallal kellene figyeltetni Björn Höcke türingiai AfD-elnököt. Mégpedig azért, mert Höcke azt mondta a napokban egy drezdai rendezvényen, hogy Németországnak nem kell tovább szégyenkeznie a nácik bűneiért és, hogy a berlini holokauszt-emlékmű a „szégyen emlékműve”.
Schwesig miniszter tehát náci veszély miatt óbégatott, olyan elánnal, hogy észre sem vette a kis fekete kefebajuszt a saját orra alatt. Hiszen éppen a nácik voltak azok, akik a titkosszolgálat segítségével vonták ki a forgalomból a nekik nem tetsző ellenzékieket, beszüntetve a véleményszabadságot. Ma tehát Németországban egy kormánytag büntetlenül felszólíthatja az állambiztonsági szerveket, hogy figyeljenek meg egy ellenzéki politikust csak azért, mert az neki nem tetsző véleményt fogalmazott meg.
Schwesig miniszter ostoba. Nem veszi észre, hogy az AfD az ő gyermeke is. Az olyanok miatt jött létre, mint ő, aki nem látja, hogy minél többször fakad ki a fenti módon, annál erősebbé válik az AfD. Schwesig miniszter ugyanis nem a potenciális tömeggyilkos illegális bevándorlók titkosszolgálati megfigyelését követeli, hanem egy ártatlan német ellenzéki politikusét. Az embereknek pedig egyre inkább elegük van ebből.
Az évtizedek óta regnáló mainstream pártok felelőssége történelmi. Kiölték az önvédelmi reflexet a németekből, beengedték a hódító muzulmán hordákat, majd magukra hagyták honfitársaikat a bajban. Azzal a hamis illúzióval etették a németeket a második világháború vége óta, hogy az anyagi prosperitás, a jólét önmagában záloga a hosszútávon kiszámítható és biztonságos életnek. Közben pedig könyörtelenül elfojtottak minden kísérletet, amely a német identitás megerősítésére irányult. Rettegtek még a látszattól is, hogy Németország erős és céltudatos, és konzekvensen elvitatták a németek jogát a nemzeti büszkeséghez.
A jelenséget tökéletesen ábrázolja egy elhíresült esemény még 2013-ból, a Bundestag-választások éjszakájáról. Merkel a CDU győzelmét ünneplő pártvezetőkkel állt a pódiumon, amikor egyszer csak ingerülten megindult az örömében német zászlót lobogtató Hermann Gröhe pártfőtitkár felé, kivette a kezéből a nemzeti lobogót és rosszalló grimaszok kíséretében levitte azt a színpadról. E szégyenteljes esemény óta csaknem négy év telt el. Björn Höckét napokban „Deutschland, Deutschland!” rigmussal éltették az egybegyűltek az ominózus felszólalása után Drezdában. Ők azok a büszke németek, akik senkinek sem fogják megengedni, hogy kicsavarja a kezükből a fekete–vörös–arany zászlót. Bízzunk benne, hogy egyre többen lesznek!
