Szoftverek által meghatározott randi, digitális evolúció, halhatatlanság és robotháziállat pszichológus. Mindennapi életünk átalakulásáról szóló science fictiont olvas a magyar miniszterelnök.
A jövőkutató Ian Pearsonra érdemes odafigyelni. A főállású tudós jóslatainak körülbelül 85%-a bejött, találmányai között szerepel az SMS és az aktív kontaktlencse. A holnapod című könyvében merész gondolatokkal játszik el, és egészen éles fricskákat rejt el a sorok között, de azzal a kérdéssel adós marad, hogy végül is jobb lesz-e nekünk harminc év múlva.
Tavaly decemberben robbant a hír, a tekintélyes = sokak által olvasott, ezért a közvélekedést befolyásoló Politico című brüsszeli hetilap különszáma Orbán Viktort választotta meg az év emberének. Ahogy mi is beszámoltunk róla, a lap listája azt a 28 embert gyűjtötte össze, akik felpezsdítik és alakítják az európai közéletet, és akikre a jövőben is érdemes lesz odafigyelni. A nyugati média sokszor rosszindulatú, kifejezetten hazug támadásai után jelentős elismerés ez a magyar a miniszterelnök számára.
Az Orbán Viktor portréját megrajzoló írás nyilvánvalóan azokat a forró témákat vette előre, amelyek miatt Orbán Viktor a nyugat-európai köztudat része lett. Az illegális bevándorlás, az Európai Unió teljesen elhibázott válasza, a Brüsszelben székelő technokrata-bürokrata réteg szellemi kiüresedésébe berobbanó Orbán Viktor nemzetközi szinten is meghatározó szereplővé vált.
De most nem is ez a lényeg. A nagypolitika mellett személyes jellegű dolgokat is megtudhattunk a miniszterelnökről, hogyan kapcsolódik ki, kiket ismer el, milyen filmeket néz, illetve milyen könyvek találhatóak az éjjeli szekrényén: "A Biblia. A holnapod Ian Pearsontól. Egy őrült könyv, egy futurisztikus elbeszélés arról, hogyan fogunk élni 30 év múlva."
A miniszterelnökről köztudott, hogy igyekszik minél többet olvasni, de érthető okok miatt nem köti a nyilvánosság orrára éjjeliszekrénye nyomtatott tartozékait. Most kivételt tett.
Vajon tényleg ilyen lesz a jövő?
Jelenlegi életformánk tudatában az biztos, hogy őrült dolgokat mutat be Pearson. A brit jövőkutató állításai a szédületes sebességgel fejlődő digitális technológia okozta átalakulásból indul ki, bár sok témában inkább direkt nem foglal egyértelműen állást, például a férfi-női viszonyokban. „Az elmúlt néhány évben számtalan cikk született arról, hogy a nőknek többé nincs szükségük férfiakra. Ami azt illeti, amint sikerül előállítani az első mesterséges méhet, igazából nőkre sem lesz többé szükségünk, de ezt a kérdést egyelőre hanyagoljuk. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a legtöbb technológiai áttörést férfi tudósoknak köszönhetjük. ”
A legmeglepőbb jóslata talán az, hogy a most 35 évnél fiatalabbak jó eséllyel sohasem fognak meghalni, mivel képesek leszünk agyunk tartalmát átmenteni és egy kibertérben továbbélni. Vagy akár visszatölteni, biztonsági másolatot készíteni és tetszés szerint újrakezdeni.
Gondolatkísérlete egészen odáig terjed, hogy génjeink meghatározásával már elve csak digitális lényeket fogunk létrehozni, tetszés szerinti tulajdonságokkal és egy idő után a természetes úton fogant emberek csak nevetség tárgyai lesznek.
„Ha kételkedsz a társadalom gyors alkalmazkodóképességében, gondolj csak arra, hogy milyen gyorsan vált a homoszexualitás egy titkon rejtegetett szégyenfoltból valami olyasmivé, ami nemcsak hogy nyíltan megmutatható bárhol, hanem még szinte biztos utat is jelent a minőségi televíziózás szórakoztatásába” – fogalmaz Pearson.
Átalakul a jól ismert régi mondás, hogy csak a halál és az adó biztos. Valójában egyik sem az. Az adózásról ugyanis azt írja, „az információs társaságok már csupán ide-oda cikázó algoritmusok, így adót sem fizetnek, amitől persze a termelő vállalatok eléggé kiborulnak.” Mintha ismerős lenne ez a szituáció a taxisok kontra uberesek vitáját elnézve, vagy a facebook és a google cégek elleni adóharcokról olvasva.
Az értékítéletet kerülő szerző néha nem bír magával, kibújik a leíró szerepből és komoly aggodalmakat fogalmaz meg. Olyanokat is, amelyek már egy ideje jelentős kihívások. „A jelenlegi utat követve azonban, amelynek során bírók dönthetnek egy törvény értelmezéséről – akár úgy is, hogy a törvény készítői nyilvánvalóvá teszik, hogy a törvény szellemisége más -, egy olyan állapot felé haladunk, amelyben a bírók maguk hozzák a törvényeket, és amely nagyon könnyen Dredd bíró világává válhat, ahol a pisztolyt ránk szegező nagyfiú csak annyit mond: „Itt én vagyok a törvény. Ebben a világban az élet legfontosabb dolgai felett Dredd bíró dönt a megválasztott képviselők helyett.” – meglepő, hogy egy végső soron technológia hívő demorácia-deficit kérdéseket feszeget.
A főállású jós az öngyilkosság és eutanázia kapcsán nagyon határozottan nekimegy a bíróságoknak, szerinte a talárosok ténykedése miatt fog eljönni a vég kezdete. „Egy nap elfogadjuk majd az öngyilkosságot, később aztán bátorítjuk is, majd végül milliónyi apró és első ránézésre észszerű lépés után valósággá válik az eutanázia. Végül, egy napon pedig megvalósul a társadalom, amelyet többek között a Logan futása is bemutatott nekünk.”
A filmes utalásokat előszeretettel alkalmazó Pearson azt is megfogalmazza, hogy a digitálisan tárolt elméket összeköthetjük majd, és a Star Trekből ismert kollektív tudat alakulhat ki. Oda lehet az az egyéniség, mint minden valamit magára adó negatív utópia eleme.
A könyv végkicsengése bármennyire is tompa, Pearson egyáltalán nem optimista. Írása legelején egy olyan rossz napunkat vázolja fel előttünk 2030-ból, amelyen a forradalmi találmányok mind-mind negatív kontextusba helyeződnek és csak bosszúságot okoznak. Mosdóiszonyunk lesz, mert a WC-n elemezni fogja egészségi állapotunkat, és összejátszik a digitális hűtővel étrendünk meghatározásában. Ruhavásárláskor semmi sem fog tetszeni mert narancsbőrrel, pattanással együtt szkennelnek be, hogy aztán majd orvosok mindenféle ajánlattal bombázzanak, hogyan kéne kinéznünk. Énjelvények választják ki majd helyettünk egy buliban azt az embert, akivel csevegnünk kéne, de aktív kontaktlencséink feljavítják a látványt, a nyavalygást pedig eltűnteti a hangtechnika.
Jó lesz ez nekünk?
