A szilveszter éjszakai erőszakoskodások ügyében már több mint száz nő tett feljelentést, többeket kiraboltak. Kölnben elszabadult a pokol, az eset után a kölni főpolgármester asszony többek között arra jutott, hogy nőknek kellene magatartási szabályokat előírni. A világ hivatalosan is a feje tetejére állt.
A Bild német napilap birtokába jutott titkos rendőrségi jelentés szerint teljes volt a fejetlenség szilveszter éjjelén. A jelentést készítő egyik rendőri vezető azt írta, 29 éves pályafutása során soha nem tapasztalt még ilyen mértékű tiszteletlenséget a hatóságokkal szemben.
A német hatóságok szerint mintegy 121 panasz érkezett, háromnegyedük szexuális zaklatásról is beszámolt, és két esetben megerőszakolás is történt. Mint utóbb kiderült, több szír bevándorlót már aznap este letartóztattak, de a német média és a rendőrség először megpróbálta elhallgatni a történteket. A jelentésből az is kiderül, a rendőrök attól féltek, valaki meghal. Az elkövetők azonosítása ugye "rendkívül nehéz", mivel arab és észak-afrikai migránsokról van szó, akik a rendőrségi jelentés szerint a következőket mondták:
„Úgysem tehettek velem semmit, a holnap egy új nap.”
„Szíriai vagyok, velem barátságosan kell bánnotok! Merkel asszony hívott meg engem ide.”
Ezúton is köszönjük Merkel asszonynak. Ami viszont döbbenetes, az a kölni főpolgármester asszony reakciója a történtekre. Henriette Reker szerint a közelgő karnevált „jobban el kell magyarázni a más kultúrkörből érkező embereknek” , hogy azok ne értelmezzék a testi közelséget rögtön szexuális célzatú közeledésnek. A karneválra való tekintettel magatartási szabályokat fogalmazna meg a város nők és fiatal lányok számára, hogy azok segítségével védettebbek legyenek. Reker úgy véli, a nők is „ünnepeljenek, de a korábbiaknál menjenek karneválozni”. Hogyan kell ezt elképzelni? A szoknyát cseréljük ezentúl nikábra?
Ismerjük már az „el kell nekik magyarázni, hogy a nők is emberek” típusú történeteket, egész nyáron ez folyt a csapból. Mégsem gondoltuk volna, hogy a németek a sokadik szörnyű eset után sem képesek felébredni Csipkerózsika-álmukból. Annak azért mindenképpen örülünk, hogy a nem megengedett italok közül az alkohol fogyasztásáig sikerült eljutni a bevándorlóknak, ez végső soron az integráció egy sikeres példájának tekinthető.
Mindenkinek joga van bevándorlóbarát baloldalinak lennie. Az egész folyamat pszichológiája azonban a mai napig érthetetlen a számunkra. Mi játszódhat vajon a köznyelvben csak „migránssimogatóknak” hívott fejében? Nincs bennük semmiféle szorongás vagy kényelmetlenségérzet az általuk folytatott politika miatt? Ezek a nyilatkozatok semmiféleképpen nem egyeztethetők össze az általuk vallott értékekkel, a kognitív disszonancia állapotának feloldása pedig nem egy egyszerű feladat.
A szexuális bántalmazásokkal kapcsolatban ugyanis pontosan ők azok, akik elítélik az áldozathibáztatást, akik nyilatkozatok tömkelegét ontják magukból arról, hogy a nők nem felelősek a történtekért.
Lássuk csak a 444 írását a témában: „Ha az áldozatokat hibáztató mondatok továbbra is a közbeszéd általános fordulatai maradnak, azzal nemcsak magukra hagyjuk az áldozatokat, de azt is üzenjük nekik, hogy felelősek a velük történtekért.”
Vagy az Üvegplafon (feminista blog) véleményét: „Ha úgy tekintünk a nemi erőszakra, mint egy betegségre, akkor ebben a megvilágításban túlságosan nagy a fókuszhelyeződik a beteg kikúrálására, nem pedig a „vírus” megelőzése, és terjedésének végetvetése az elsődleges cél. (…) ha a nők viselkedést/öltözködést stb. akarják megváltoztatni annak érdekében, hogy elkerüljék a nemi erőszakot, akkor valójában azt tanítják nekik, „légy biztos benne, hogy a másik lány lesz az”.
Mindenesetre örülünk, hogy mi még itthon tudunk nyugodtan szilveszterezni, koncertre járni vagy focimeccset nézni.
