Megdöbbentette Franciaországot a hétfői francia sajtó szerint a hír, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) a szavazatok 30 százalékával megnyerte vasárnap este a regionális választások első fordulóját. Marine Le Pen pártja 13 régióból hatban az élen végzett. A Nemzeti Front nemrég még a Jobbik partnere volt, de 2013-as szakításuk óta kizár mindenféle együttműködést a magyar szélsőjobbal.
Minket kevésbé döbbentett meg, a magyar liberális sajtót annál inkább, bár az ő sokkjukat inkább az mutatja, hogy nem kommentálják a történteket. Pedig kíváncsiak lennénk, hogyan értékelik a fejlett nyugat hanyatlását. A 444, amely még akkor is véleményt fűz cikkeihez, ha 5 percig pótlóbuszok járnak a körúton, most kommentár nélkül hozta le 5 mondatban a kapcsolódó MTI-hírt. Érdekes, hiszen mégiscsak arról van szó, hogy a Nemzet Front eddigi legjobb eredményét érte el, és soha nem volt még olyan erős, mint most. A korábbi legnagyobb sikerük a tavalyi EP-választáson elért 25 százalék volt, a 2010-es regionális választásokon elért eredményüket pedig megtriplázták.
Érdemes azt is leszögezni, hogy sokan úgy nevezik szélsőjobboldalinak a pártot, hogy az tudatosan próbálja magát elszigetelni olyan szélsőséges pártoktól, mint a Jobbik, vagy a görög neonáci Arany Hajnal. A Nemzeti Front nemrég még a Jobbik partnere volt az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségében, ám 2013 őszén kilépett onnan, és azóta is kizár mindenféle együttműködést a Jobbikkal.
Észak-Franciaországban a ’80-as évek óta nem fordult elő, hogy ne a szocialisták kezén legyenek az ottani, ipari múltú területek, most viszont korábbi fellegváraiban csak a harmadik helyre futotta a baloldalnak. Komoly megaláztatás ez Hollande kormányzó pártjának, és jól mutatja Le Penék sikeres stratégiáját, amely a kiábrándult szocialista és kommunista szavazók meggyőzésére irányult az egyébként magas munkanélküliséggel és ipari hanyatlással küzdő régióban.
A bevándorláspárti politikára ennél erősebb nemet nem is mondhattak volna a franciák. A második helyen végző Sarkozy is kifejezetten markáns hangot ütött meg, ha a bevándorlásról esett szó, de a Nemzeti Frontot ebben a kérdésben lehetetlen volt jobbról előzni. A hírhedt Calais-ban, ahol a hatóságok hosszú ideje nem tudnak mit kezdeni a bevándorlók által lakott „dzsungellel”, 50 százalékot ért el az FN. A terrortámadást követően ideiglenesen megnőtt Hollande támogatottsága, de hiába. Sarkozyék helyzete jobb, de az esetükben is elmondható, hogy egyes korábbi fellegváraikban alulmaradtak a Nemzeti Fronttal szemben. Provence-ban például a fiatal Marion Maréchal-Le Pen győzött 42 százalékkal.
Sokan máris úgy ítélik meg, hogy ezzel elszálltak Sarkozy 2017-es elnökválasztási esélyei. Kár lenne azonban őt máris temetetni. 18 hónappal az elnökválasztás előtt ez egy erőfelmérés volt a későbbi elnökjelölteknek. A szocialisták és kisebb szövetségeseik együtt közel 35 százalékot szereztek, a jobbközép pártok 30-32 százalékot, míg a Nemzeti Front kb. 30 százalékot. Ez alapján 2017 még nem lefutott meccs. Ha most kellene jósolni, akkor azt mondanánk, hogy a 2017-es elnökválasztás második fordulójában két jobboldali jelölt, a mérsékelt Sarkozy és a radikális Le Pen között fog eldőlni, hogy ki lesz az ország vezetője. Egy ilyen forgatókönyv esetén a baloldal támogatói valószínűleg Sarkozy mögé sorakoznának fel.
A jobbközép és a szocialisták együtt már a mostani választáson is legyőzhetik a Nemzeti Frontot. A szocialisták már meg is hozták a döntést, hogy visszavonják jelöltjeiket ott, ahol harmadik helyen végeztek. Ha a szoci szavazók hajlandóak lesznek a jobbközépre szavazni, a végén talán Sarkozy nevethet majd legőszintébben.
A francia választásoknak Franciaországon túlmutató jelentősége van. Annak, hogy a Nemzeti Front lett Franciaország „elsőszámú pártja”, érezhető hatása lesz például a migrációs válság, a gazdasági problémák és Németország vezető uniós szerepe körüli vitákra is. Az európai embereknek elege van az elitből.
