Macedóniában egymásnak feszült kormány és ellenzék. Az egyik oldal elnyomásról, korrupcióról, autoriter hatalomgyakorlásról, a másik felelőtlen feszültségkeltésről, külföldi beavatkozásról beszél. Ami biztos, a macedón balhé gyanúsan egybeesik a térségben zajló amerikai-orosz izmozással és kívülről nézve az egész túlságosan hasonlít a korábbi színes forradalmak forgatókönyvére.
Februárban borult a bili Macedóniában: Akkor az ellenzéki szociáldemokraták több, a kormánytagok közötti, azok súlyos ügyeit bemutató lehallgatott beszélgetést tett közzé. Hogy kitől kapták ezeket a felvételeket, rejtély, állításuk szerint macedón titkosszolgálati tisztviselőktől, mások szerint viszont a CIA-tól. A felvételek szerint a kormányzó jobboldal az utóbbi években több választáson is csalt, valamint törvényellenesen hallgatta le több mint 20 ezer ember telefonját. Az ügy érthetően hatalmas botrányt okozott. Nikola Gruevszki macedón miniszterelnök úgy próbálta menteni a helyzetet, hogy lemondatta a hírszerzés vezetőjét, a belügy-, valamint a közlekedési és távközlési minisztert is.
Eközben hirtelen 14 év után újra fellángoltak az etnikai ellentétek is az országban: márciusban koszovói albán fegyveresek csaptak össze a macedón hatóságokkal az ország északi részén, amiben összesen 22-en, nyolc rendőr és 14 "terrorista" halt meg. Áprilisban pedig szintén koszovói albán fegyveresek megtámadtak egy határmenti rendőrőrsöt. A helyzet a térségben pattanásig feszült. Az ország 30%-ban albán etnikumú, és a szomszédban Szerbiától való elszakadásával Koszovó precedenst és forgatókönyvet teremtett a Nagy-Albánia álmát dédelgetők számára. Mindeközben hetente tart hol az ellenzék, hol a kormánypártok tízezres tömegtüntetéseket Szkopje utcáin.
Joggal merül fel a kérdés, hogy 14 év után békés együttélés és relatíve politikai stabilitás után miért épp miért most éleződtek ki az etnikai feszültségek és miért most áll feje tetejére az ország? Igen, a válasz ugyanaz, mint a környéken máshol: Az USA és Oroszország izmozik.
Ma már közhelynek számít, hogy a térségünkben az ukrajnai válság óta újra egymásnak feszült USA és Oroszország. Ezt nap mint nap látjuk, akár kitiltási listákról, gazdasági szankciókról, uniós nyomásgyakorlásról, amerikai NGO-k korrupció-elleni kampányáról, nagyköveti villongásokról, titkosszolgálati ügynökök lebukásáról, oligarchák letartóztatásáról, légtérsértésekről, kormánybukásokról vagy éppen rakétatelepítésekről olvasunk.
Macedóniát tengeri kijárat nélküli, kicsi, fejletlen országként eddig elkerülték ezek az összecsapások. Egészen addig, amíg az EU tavaly júniusban jogellenesnek minősítette a Déli Áramlat bolgár ágát, ami miatt a bolgár szoci kormány megbukott, a Déli Áramlat építése leállt, az új bolgár Boriszov-kormány keménykedése miatt pedig az oroszok végül kidobták a bolgárokat a projektből. A Déli Áramlat bulgáriai megfúrása egyértelműen az amerikaiak aprómunkájának az eredménye. Az oroszok viszont gyorsan váltottak, s a Déli Áramlat helyett elindították a Török Áramlatot, a bolgárokat pedig a sztoriban NATO-tagállamként az orosz közeledés óta váratlanul kevésbé kritizált autoriter Erdogan vezette Törökország, az EU fekete báránya, a kommunisták által irányított Görögország és Macedónia fogja pótolni.
Macedónia kapva kapott a lehetőségen és csatlakozott az új orosz gázvezeték megépítéséhez, egyben nyilvánvaló gazdasági érdekekből nem volt hajlandó csatlakozni az Oroszország elleni szankciókhoz. Így hát sorsa nem is váratott magára sokáig: Hirtelen kirobbant az elmúlt 15 év legsúlyosabb belpolitikai válsága, terroristák bukkantak fel, a „civilek” korrupciót és elnyomást kiáltva tüntiznek, a Soros-féle NGO-k és Amerika aggódik, Oroszország pedig ezzel párhuzamosan tiltakozik a külföldi beavatkozás ellen. Az egyoldalú külföldi sajtóképről ne is beszéljünk.
Meglepődtünk? Az elmúlt egy év magyar-amerikai kapcsolatainak alakulása és az orosz nyomulás fényében nincs rá okunk. Két csoportnak kellene Magyarországon nagyon elgondolkodni a történteken. Egyrészt azoknak a kis szelídlelkűeknek, akik viszont azt feltételezik, hogy a jóságos Egyesült Államok nem hatalmi- és érdek-, hanem értékalapon alakítja a külpolitikáját, az amerikai pénzekből finanszírozott NGO-k és a 444-ek pedig a demokrácia aggasztó helyzete miatt gyalázzák a kormányt. Jó volna végre, ha szétnéznek a nagyvilágban és leginkább a térségben. Ezzel párhuzamos pedig azok is magukba szállhatnának, akik szerint a Soros-féle „civil” kormánybuktatási kísérletekre az a válasz, hogy hagyjuk magunkat megbaszatni Oroszországgal.
„Nagy és erős nemzetek a történelemben azonban mindig arra törekedtek, hogy a gyengébbeket a maguk járszalagára fűzzék. Tették ezt hol barbár elnyomás útján, hol humánusabb és szabadelvűbb eszközök alkalmazásával; és semmi ok sincs feltételezni, hogy az emberi természet megváltozott volna, vagy hogy a nemzetek eddigi pszichológiájában a jövőben volna változás várható.” – mondta Bethlen István, a vészjósló 1933-as évben. No komment.
