Barátságos gesztusra kéretlen, tahó politikai jajgatással felelt a Nemzetiben a Burgtheater társulata. A színház korábbi vezetője hazánkat „gennyes, rothadó gócnak" nevezte. Nem ártana, ha a bécsi udvari értelmiség a saját háza táján söprögetne. Mindenkinek megvannak a Burgtheater körüli balhék?
Mérhetetlen taplóság
A hétvégén a császárváros egyik társulata tisztelte meg a poros Pest Nemzeti Színházát. Az előzmények fényében ez azért volt nagy dolog, mert amióta Vidnyánszky vezeti a Nemzetit, azóta Bécs kávéházaiban heti programmá vált a magyar színházak, különösen a Nemzeti sorsáért való aggódás. Vidnyánszky ehhez képest egy totál lovagias gesztust gyakorolt, amikor a bécsi rettegdét irányító Burgtheater társulatát vendégjátékra hívta. A Nemzeti igazgatója az előadás végén jó házigazdaként ajándékkal is készült. Ezt a lehetőséget és a taps átmeneti időszakát használta ki a Burgtheater egyik színésze, hogy – szó szerint – színpadias üzenetet intézzen Európa és a világ népeihez a magyar demokráciáért való aggódás tárgyában. Mindannyian láttunk már olyat, hogy valaki elmegy vendégségbe, és vendéglátói kedvességét kihasználva verbálisan odaszarik az asztal közepére, majd fintorogva megjegyzi, hogy itt valami nagyon büdös. Itt is kábé ez történt, plusz a főtapló előadó egyúttal visszaélt a közönség kiszolgáltatott helyzetével is.
Demokráciakritika Ausztriából
A bécsi „művészek” két dolgon szoktak kiakadni, ha Hitler udvari színháza (Salzburgi Ünnepi Játékok) nagyobb támogatást kap, meg a magyar demokrácián. Most épp a másodikkal van dolgunk. Ha a magát kritikusnak képzelő színész tartalmi mondandóját vesszük, minimum necces, hogy sógoraink Magyarország demokráciáját kritizálják. És nem, ne gondoljon senki semmi rosszra, csak az 1945 utáni időszak osztrák mintademokráciáját vizsgáljuk. A második véhá óta gyakorlatilag a szocialisták és a jobboldali Néppárt váltogatta egymást a hatalmon, amikor pár évre egy harmadik csapat, Jörg Haider Szabadságpártja került – a Néppárttal koalícióban – kormányra, akkor pedig fél Európa elhatárolódott Ausztriától. A kétpárti váltógazdaság hetven év alatt odavezetett, hogy gyakorlatilag a Döbling-felsői vasútállomás várótermének helyettes teremőri állásához is párttagkönyv és protekció kell. A gazdaság, a média, a szakszervezetek és a pártok olyan szinten összenőttek, hogy sokszor már nehéz megállapítani, hogy hol kezdődik az egyik, és hol ér véget a másik. Ez természetesen a színházi világra is ugyanígy igaz, őket egyébként a vörösökhöz szokás sorolni.
A Burgtheater maga a megtestesült botrány
Ráadásul az osztrák színházi világban van egy színház, amely a pártkinevezésekről, a botrányos gazdálkodásáról és a következmények nélküliségéről ismert. Igen, a Burgtheater az. Nem kell hozzá nagy truváj, ha az ember elmenne oda egy előadásra, és beütné a keresőbe, hogy „Burgtheater Spielplan”, akkor az „s” betűnél automatikusan jön fel a szótárt nem igénylő „Skandal” szó. Nem véletlenül, hiszen az osztrák sajtó évek óta ír a bécsi színház kényes ügyleteiről. Van itt fináncjellegű skandallum, nepotizmus, felelősséghárítás. Az előző vezetőt, a Magyarországot „gennyes, rothadó gócnak” nevező Matthias Hartmannt pályázat nélkül (!), tehát politikai alapon és politikai döntés eredményeként nevezték ki a Burgtheater élére. A tiltakozás ötlete egyébként a képen látható Ignaz Kirchnertől származik, de állítólag a társulat is megosztott volt.
A pofátlanságnak tehát nincs határa. Apropó, ha már pofátlanság, tessék mondani, az EU Apró Antal Közép-Rózsadombi Operatív Programjára is a Gyurcsány-klánnál kell jelentkezni?
