Egy évvel az után, hogy az Újpestet majdnem kizárták az első osztályból gazdasági problémák miatt, most két másik első osztályú klub tulaja látszik bedőlni.
A Quaestor és a Lombard céges ügyeiről már mindenki hallott, mindkét cégcsoport komoly problémákkal néz szembe, hogy némi eufemizmussal éljünk az ügyben. A leglátványosabb közös pont ezekben, hogy mindkettő „koronaékszere” az első osztályú foci volt, ami ugyan vitte a pénzt, de még így is komoly reklámértéket képviselt.
S valahol itt van elásva a kutya. Mert miért is fektetett be az elmúlt években, évtizedekben valaki a magyar labdarúgásba? Nos, biztosan nem azért, mert a foci önmagában olyan jó üzlet lenne. Az egyik leggyakoribb indok, ami rendszeresen elhangzott sportközgazdászok részéről is, hogy a foci csak kiegészítő tevékenysége egy cégcsoportnak, amely önmagában ugyan soha nem lesz nyereséges ebben a modellben, mégis megéri a tulajnak.
Alighanem mondható, hogy ezeket a befektetőket nevezhetjük szakkifejezéssel élve kalandoroknak. Hogy mi ezzel a probléma?
Egyfelől a kétes hátterük miatt a klubok is állandó problémákkal fognak küzdeni. Csúsznak a fizetések, folyamatos a bizonytalanság és kiszámíthatatlan a környezet. Ez pedig elég rossz képet alakít ki az egész magyar futballról is, hiszen melyik csapatnál nem hallottunk már ilyen híreket? És ez a rossz kép – sajnos joggal – most még inkább meg fog erősödni.
Másfelől ennek az üzleti modellnek kicsit sem érdeke az, hogy a klub egy önálló lábon álló és fenntartható szakmai koncepcióval is rendelkezzen, hiszen az csak felesleges plusz munka és kiadás. A cél a felület megtartása, a lehető legköltséghatékonyabban, s ez a rövidtávú gondolkodás eredményezi a tucatlégiósok tömeges leigazolását. Így pedig biztos nem újulhat meg a magyar foci.
Persze ilyenkor joggal vetődik fel, hogy most legalább megindul a magyar foci megtisztulása a szélhámosoktól. Ebben sajnos nem vagyok ilyen optimista, hiszen ezeket az embereket nem lehet 100 százalékosan kiszűrni. Nem hiszem, hogy sokan gondolták volna Tarsoly Csabáról, hogy ide fog jutni. Felmerült alternatívaként az is, hogy elég életképes klub hiányában csökkentsék le az NB1 mezőnyét, ugyanakkor ezzel semmit nem érnénk el. Egyrészt sok várost megfosztanánk a lehetőségtől, hogy előrelépjen, s a labdarúgást az első osztállyal járó lehetőségekkel lendítsük fel minél több helyen. Másfelől egy ilyen korlátozás semmiben sem ösztönözné a klubokat felelősebb gazdálkodásra, s egy tervezhetőbb és sikeresebb szakmai koncepció kialakítására. Végeredményben pedig újabb csapatokat, településeket dobnánk az alsóbb osztályokkal a középszer kilátástalanságába.
A problémára azonnali megoldást nem tudunk mondani. Hosszabb távon egy felelősségteljesebben gondolkodó, polgári tulajdonosi kultúra meghonosítása hozhat előrelépést a magyar fociban (is).
