„El tudjuk ezt képzelni kedves olvasó? Vajon hányan vagyunk, akik tüntetnének azért, hogy egy hónapig kemény fizikai munkát végezzünk főállásban negyvenvalahány ezer forintért?” Hogy egyszerű legyek: igen, el, és kurva sokan.
Tiszavasváriban szerdán spontán tüntetés szerveződött; mintegy száz roma lakos demonstrált a helyi közmunkaprogramba való bekerülésért. A járási hivatal előtt összegyűlt romák azt sérelmezték, hogy kimaradtak a közmunkaprogramban történő foglalkoztatásból. Miért is fontos ez?
Két dolog miatt. Egyrészt a tüntetés is bizonyítja, hogy közmunkaprogramra szükség van. Világos, hogy a számítógép előtt kotló, semmihez nem értő, ellenben Soros pénzből kitömött újságírók számára elképzelhetetlen, hogy vannak ebben az országban emberek, akik dolgozni is szeretnének. De abban azért megegyezhetünk, hogy nem a körúton belüli értelmiség képezi a nagy magyar átlagot.
Ma Magyarországon 400 ezer ember várja, hogy bekerülhessen a közmunkaprogramba. Ők azok, akik bár munkaképesek és munkát nem találnak, mégis szeretnék magukat a társadalom hasznos tagjának érezni, nem pedig segélyekből otthon lábat lógatni. Hozzáteszem, kevesebb mint fele annyiért, mintha dolgoznának. A közmunka igenis kitörési lehetőség azoknak az embereknek, akik például MÉG SOHA ÉLETÜKBEN nem dolgoztak korábban. Jól hallották, 2014-ben a közmunkaprogramban részt vevő mintegy 300 ezer emberből 57 ezren voltak olyanok, akiknek ez volt az első lehetőségük arra, hogy valamilyen munkát végezzenek. A „közmunka nem megoldás” érveléssel éppen ezért nem lehet mit kezdeni.
Másrészt ugyanezen a ponton megdőlni látszik a Jobbik érvelése is, amely szerint a cigány emberek lusták, ódzkodnak a rendszeres munkától, és amúgy sem lehet velük mit kezdeni. Hát nem így történik, ugyanis egyre több olyan példával találkozhatunk, amelyek azt bizonyítják, hogy a romák dolgozni és tanulni akarnak. Ráadásul pont egy olyan városban történt mindez, ahol az ott lakók nagy része cigány, a polgármester pedig Jobbikos. Lám-lám, nincs szükség ingyen pénzre, meg feltétel nélküli alapjövedelemre.
De a prímet mégis csak megint a Kettős Mércén tegnap megjelent rendkívül mély gondolatokról bizonyosságot adó bejegyzés, amelyben a következő mondat szerepel: „El tudjuk ezt képzelni kedves olvasó? Vajon hányan vagyunk, akik tüntetnének azért, hogy egy hónapig kemény fizikai munkát végezzünk főállásban negyvenvalahány ezer forintért?” Hogy egyszerű legyek: igen, el, és kurva sokan.
