Jól beszopta a Political Capital ezt a hetet is. A múlt héten ugye azzal hazaárultak külföldön, hogy Magyarország az ukrán konfliktusban revíziós politikát folytat. Ezen a héten viszont kimutatták róluk, hogy teljesen átláthatatlan a költségvetésük. Nem lennénk most Krekó Péter helyében.
Mindig rendkívül szórakoztató azt látni, hogy a demokráciáért, a jogállamiságért és az átláthatóságért vállvetve küzdő szervezetek valójában miből is élnek. Mert valahogy mindig kiderül, hogy az általuk elvárt erkölcsi magaslatokat és magasztos elveket kizárólag magukra nem vonatkoztatják. Nincs új a Nap alatt. Most sem nem történt más. Az átláthatóság bajnokairól – pont mint az norvégpénzekkel seftelő Ökotársnál – kiderült, hogy teljesen átláthatatlan a gazdálkodásuk.
Na de mit kell ilyenkor csinálni? Mi a teendő, ha lebuktunk?! Azonnal másra kell kenni mindent. A PC rögtön válaszolt is a vádakra. Persze nem tagadtak. Inkább azzal érveltek, hogy azért nem hozzák nyilvánosságra kiktől ömlik a zsé a zsebekbe, mert ugye itt kevés A Demokrácia. Ízlelgessük a kifejezést az angol eredetiből:”>>dangers<< of transparency”, az átláthatóság veszélyei.
De kedves PC, akkor honnan van a pénz? Erre a kérdésre kellene válaszolni. Jól emlékszünk, hogy a PC volt az, amelyik pár oldalas „kutatást” készített az NBH-nak a szocik alatt? Ugye jól emlékszünk? Teljesítési igazolás? Ja az nem volt.
Külön szeretném megkérdezni Krekó Petyát meg László Róbertet, akik naponta írogatnak faszságokat saját hazájukról a külföldi sajtóban. Most, hogy visszanyalt a fagyi: milyen érzés?
