Elhúzódó recesszió, égbeszökő államadósság, öt százalék feletti költségvetési hiány. És igen, ahogy már kitalálhatta, bejegyzésünk témája a posztkomcsi kormányzás, most Horvátországban.
„Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt Szociáldemokrata Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.” – gondolhatja joggal Milanovics, Horvátország szoci miniszterelnöke. Szomszédunk ma olyan állapotban van, hogy a devizahitelesek megmentése felemésztené az ország devizatartalékainak több mint 70 százalékát, amivel a kuna mint fizetőeszköz menne is rögtön a kukába.
Hogy ne legyünk teljesen igazságtalanok, el kell mondani azt is, hogy Horvátország exportja viszonylag jelentős részben a déli országokba irányul, akik szintén szopórolleren mozognak manapság. De ez önmagában nem magyarázza a hat éve tartó gazdasági lejtmenetet. A horvát nemzetgazdaság cirka 13 százalékkal gyengült az elmúlt hat évben, a munkanélküliség 19 százalékon áll, a kormány pedig egyre több kölcsönt vesz fel az államháztartási hiány finanszírozására. Az elmúlt években rendszeresen felmerült, hogy az országnak IMF-hitelt kellene kérnie. A befektetések csökkenése, és az ipari, illetve az építőipari termelés gyengélkedése, a kiskereskedelem stagnálása, valamint az export csökkenése 2014 második felében egyelőre nem utalnak közeli és radikális fordulatra. Noha a horvát jegybank 2015-re már enyhe bővülést vár.
Az elmúlt években szinte semmi nem történt a rugalmatlan munkajogi szabályozás terén, ahogy államigazgatás reformját érintően sem. A nyugdíjkassza az összeomlás felé közelít. A munkanélküliség a hangzatos kormányzati propaganda ellenére nem csökken. Az állami tulajdonú nagyvállalatok sok esetben versenyképtelenek, a külföldi tőke pedig khm, gyakran kedvezőtlen keretfeltételekkel szembesül.
A frank árfolyamának elszállása után Milanovics ugyan utalt arra, hogy a magyar modell ott van a szeren, és a hitelek kunára váltása is elképzelhető, de gyorsan lehűtötte a kedélyeket Vujcsics jegybankelnök, aki szerint a frankhitelek kunára váltása 30 százalékkal, az összes devizahitel átváltása pedig 73 százalékkal csökkentené az ország devizatartalékait. A horvát hitelesek most legfeljebb egy eurósítási program elindításában vagy egy árfolyamgátban bízhatnak.
A parlamenti választás közeledtével nő a nyomás Milanovicson, hogy végre fel tudjon mutatni valamit. A jobboldali Grabar-Kitarovics befutása a januári elnökválasztáson, és egy másik politikusnő Mirela Holy pártjának erősödése is baljós előjel a horvát kormányfőnek. A nagy nyomás alatt mindenesetre sikerült vérbeli szocialista-populista intézkedéssel eltörölni hatvanezer szegény adósságát kb. 35 ezer kunáig (1,4 millió forint). Miközben mindenki más – kezdve azokkal, akiknek van bármilyen tulajdona – csengetheti ki a teljes tartozását. Reméljük, hogy Milanovics még sok hasonló intézkedéssel fog minket szórakoztatni a kampányban.
