Nagy várakozással ültem be az új Godzilla-filmre, és bár kicsit csalódottan távoztam a moziból, mindenképpen az „egyszer nézhető” kategóriába sorolnám Gareth Edwards alkotását.
Ez most nem akar bújtatott paksi bővítés melletti érvelés lenni, de a filmben fontos szerepet játszik az atomenergia. Hiszen a mutáns szörnyeket eddig éppen az atomerőművek tartották vissza a pusztítástól, lévén volt mit kajálniuk. Vicc nélkül lehet tehát azt állítani, hogy az atomenergia a legbiztonságosabb energiaforrás.
Mindenképpen újszerű az a megközelítés is, hogy Godzilla valójában a „jó” oldalon, mégpedig az emberek oldalán harcol két gonosz mutáns szörny ellen. Ahogyan az egyik szereplő találóan megfogalmazta: Godzilla valójában az anyatermészetet szimbolizálja, aki még az esetleges rombolással is az emberiség sorsáról gondoskodik, megmenti az embereket a bajoktól, ha az emberiség azokkal nem képes egyedül megbirkózni. Erősíti a környezetvédő megközelítést az is, hogy az emberek saját maguk is megpróbálják elpusztítani Godzillát, mert elsőre nem ismerik fel, hogy valójában őket segíti a lény.
Hogy Gareth Edwards filmje tényleg ennyire a teremtésvédelemről szól-e, azt mindenkinek a saját megítélésére bízom.
