Lassan véget ér az amúgy sem olyan nagy lángon égő választási kampány. Az elemzők nyilván sokáig fogják majd rágni – persze a végeredmény ismeretében – hogy ez meg ez, mennyire fantasztikus volt, az meg az, nagyon elhibázott. Nem akarnánk belemenni előre az okoskodásba, egyvalami azért megállapítható: az európai szocialisták magára hagyták az MSZP-t és a Kormányváltókat.
Ha visszatekintünk az elmúlt 3-4 választásra a pártok kampányában jelentős szerepet játszott, hogy ki milyen külföldi „sztárpolitikust” tud berántani az utolsó hetekre, milyen politikusokkal tud közös képen mosolyogni és melyik politikusnak tudja a szájába adni: „Európa érdeke, hogy xy nyerjen a magyar választáson”.
Általában véve az azonos pártcsaládban lévő pártelnök, államfő vagy miniszterelnök szokott az ilyen jellegű kampánykéréseknek eleget tenni. Ami nem is meglepő, hisz ez egész Európában hagyomány, hogy az „azonos színű vezetők” a kampányban segítik egymást. Így volt ez például 2006-os kampány hajrájában, amikor is Tony Blair, brit miniszterelnök volt az MSZP nagygyűlés fő szónoka és heves kézmozdulatokkal lapogatták egymás hátát Gyurcsány Ferenccel.
A Fidesz 2014-ben – a magyar baloldal által hangoztatott európai elszigeteltség ellenére –az Európai Parlament legnagyobb frakciójának vezetőjét, az Európai Néppárt elnökét, Joseph Dault hozta Budapestre, aki a nagygyűlésükön gyújtó hangú beszédet is mondott a Fidesz mellett.
Ezzel szemben sem az Európai Parlament baloldali elnöke, a korábban Orbánt oly hevesen támadó Martin Shulz; sem az EP szocialista frakciójának vezetője, a magyar kormányfővel ugyancsak kritikus Hannes Swoboda, sem az európai szocialisták (PES) jelenlegi elnöke Sergei Stanishev nem jött el Budapestre és nem állt ki egyértelműen az MSZP és a Kormányváltók mellett.
Mint tudjuk politika az is, ha valaki tesz valamit és az is, ha nem tesz semmit. Lehet, hogy az európai szocialisták már egy új magyar baloldalra várnak?