Összenő, ami összetartozik – többen így kommentálták az utolsó közvélemény-kutatási eredményeket, amelyek a Jobbik egyértelmű erősödéséről számolnak be. És bizonyos mértékig igazuk van, mert miközben az Összefogás/Kormányváltás támogatottsága esett, a bizonytalanok száma nem csökkent érdemben. Ebből arra következtethetünk, hogy a kormányváltást akaró állampolgárok jelentős számban úgy döntöttek, szavazatukat egy olyan pártra adják, akikben még nem volt alkalmuk csalódni.
A Jobbik erősödésének számos oka lehet, ebben szerepet játszhat új stratégiájuk, amivel megpróbálnak kitörni a politikai karanténból. A Jobbik az elmúlt években – a parlamenti szereplésnek is köszönhetően – elvesztette legradikálisabb képviselőit, akiknek egy része végül a Magyar Hajnalban talált új otthonra. Bár a radikális irány még így is megmaradt, a párt rájött arra, hogy új támogatókat akkor tud szerezni, ha szociális demagógiával megpróbál további baloldali szavazókat megnyerni. Így lettek a Jobbik fő kampánytémái az olyan ügyek, mint a devizahitelesek megsegítése vagy az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése.
Jóllehet, a Jobbik tudatos kampányt folytat, önmagában ez mégsem lenne elég a párt ilyen mértékű erősödéséhez. Ne felejtsük el, hogy a párt népszerűség növekedését január végén kezdték el mérni, miközben a politikai arculatváltás már novemberben elkezdődött. Lehet azzal érvelni, hogy a kampány hatása csak később jelentkezett, mégsem lenne életszerű, hogy a szavazók néhány hét alatt ennyire megváltoztatták volna a véleményüket a radikális pártól.
A történetnek sokkal inkább a baloldalon végbement változásokhoz van köze, ami különösen érdekes annak a fényében, hogy éppen ők azok, akik minden létező lehetőséget kihasználva megpróbálják összemosni a Fideszt a szélsőjobbal. Nem beszélve arról, hogy a nemzeti radikálisok soha nem látott mértékben a sokat emlegetett ’elmúltnyolcév’ alatt erősödött meg, köszönhetően annak az ámokfutásnak, amelyet a baloldal kormányzás néven hozott össze 2002 és 2010 között. A Jobbik ugyanis leginkább a hagyományosan baloldali körzetekben erős, így az átjárás a Jobbik és a baloldal szimpatizánsai között a legszembetűnőbb.
A baloldali gyengeségnek persze ezernyi oka van, amelyek együttes fellépése elindíthatta a kiábrándult szavazók Jobbik irányába történő mozgolódását. Egyrészt a már említett ’elmúltnyolcév’ hangulatát a megújulásra képtelen baloldallal nem nehéz előhívni, amelyre láthatóan a kormánypárt is kísérletet tesz. Az ellenzék ráadásul a koalíciót hosszú küzdelmek árán hozta csak létre, és a majd’ egy éves rivalizálás mélyen beivódott a választók tudatába. Megannyi elemzés és cikk született arról, hogy az ellenzék hogyan tesz meg mindent annak érdekében, hogy újra hatalomra segítsék a Fideszt, ami nem éppen a kormányzóképesség látszatát kelti.
Másrészt a széthúzás és a belső harcok eredménye a kampányhajrában is megmutatkozik: nincsenek világos, egyszerű üzenetek. Az egyszerű választónak valószínűleg egyetlen intézkedés sem jutna eszébe, ha megkérdeznék tőle, milyen elképzelései vannak az ellenzéki szövetségnek az országot érintő kérdésekről. Március harmadikán megkezdődött ugyan Mesterházy Attila országjárása, és a 8 pont ismertetése, de mintha ez nem érte volna el a kívánt célt. A baloldal utolsó mentsvára lehetne egy komolyan vehető, karizmatikus vezető, aki nem teszi magát nevetség tárgyává a személyeskedő beszólásaival, és aki ha vitára hívja ki a miniszterelnököt, akkor nem hördül fel egy fél ország, mondván: ezt így hogy. Mesterházy viszont pont ilyen, ő az a srác a házibuliban, akivel soha senki nem akar beszélgetni. Így hát a baloldalnak csak Gyurcsány Ferenc maradt, aki viszont valószínűleg több fejtörést okoz nekik, mint az összes többi versengő pártnak összesen.
Annyi biztos, hogy április hetedikén Vona Gábor az első köszönőlevelet a választáson elért eredményért a Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány hármasnak kell, hogy elküldje. A kérdés csupán annyi, hogy milyen drága bonbont vegyen ajándékba.
