A magyar baloldal 2014-re látványosan szétesett állapotban esett be a választás előtti utolsó nagy közös bulira. Szuverenitásféltés, nemzeti jelképek használata keveredik kokárdás disznók és kaméleonok rémképeivel a szocialista szellem vasútján. Mivel nem kértek föl minket beszédre, de igencsak lenne mondanivalónk, ezért megírtuk előre a felszólalásunkat.
Kedves baloldali, liberális, bokroskonzervatív, szabadkunczeánus, vadfodorista "demokraták"!
Isten hozott titeket a Gyurcsány Ferenciek terén. Nézzetek jól körül, keressétek közben Demszky Gábort, és köszönjétek meg neki: húsz év kevés volt számára, hogy élhetővé tegye a város e tájékát. Köszönjétek meg neki a négyes metrót, amit végül a jobboldali főpolgármester építtetett meg, és Orbán Viktor fog átadni. Egyúttal gondoljátok végig, hogy ha meglátogat titeket külföldre szakadt, régóta nem látott rokonotok, vagy akár egy vidéki, horribile dictu külföldi ismerősötök, tudtok-e akár csak egyetlen pontot mutatni ebben az országban, melyet a ti politikai közösségetek talált ki, újított fel, tett fontossá. A Ferenciek tere-Astoria környéke az egyetlen hely, amit jelképessé tettetek, de erre sem emlékeztek szívesen: talán egy bőrdzsekiben most is mellettetek áll valaki, aki 2006-ban ugyanitt vezényelt a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadsága nevében tüzet a "nemdemokratákra".
Érdemes megnézni díszes társaságotokat: azok, akik Népszava-papírcsákót tartanak a fejükön, akik klubrádiós pólóban érkeztek, akik DK-jelvénnyel anyáznak az interneten, na azok a szélsőségeseitek. Lehet tagadni, de nem érdemes. Egyenként is több tucat szomszédjukat, ismerősüket, de éteri szózataikkal még ismeretlenek sorát is távol tartják majd a szavazástól. Nézzétek meg őket jól: hamarosan, talán már őszre ők diktálják majd, hogy ki állhat fel a színpadotokra és ki nem.
Ha már a színpad: ott remegett másfél éve a nagy reménység, akit ketten is lenyomtak mára. Epizód lesz majd beszéde, és ha nem lenne egy Fodor a csapatban, ő lehetne az új Fodor Gábor, a főmérsékelt. Mivel már van egy Fodor a csapatban, így még az sem lehet. Ott van a jelölt, aki mindig a második helyre szorul: nagyon ütős ő is, ha a saját fanatikusokhoz kell beszélni, de ez most a középre húzás ideje, és ez nem megy neki. Semmilyen politikai teljesítmény nem fűződik a nevéhez, egész életében egy játszóteret nem adott át. Őt fütyülték ki október 23-án, és most ő a kormányfő-jelölt. Este még a felétek jóindulatú híradók láttán is ez a kép ugrik majd be az embereknek. Végül ott van a titkos jelölt, az ember, aki életében először állt bele egy vesztes választási kampányba. Ő viszont sajnos nem tud veszíteni, ezért legalább a saját szövetségeseit le kellett győznie. Lelkesítő lesz, de ő már nem április hatodikára gondol. Ne feledjétek, hogy nem volt ebben a kampányban olyan nap, hogy ne adott volna fel egy magas labdát a túloldalnak. 100-ból húsz, esetleg 23 ember kedveli őt idestova hat éve, legfeljebb a választók ekkora hányadát lehet vele megszólítani. Ti vállaltátok, most már a tiétek. Még azt is megmondja nektek, hogy egy nemzeti ünnep az emlékezésről szól-e, vagy arról, amiről ő akarja.
Nézzetek át a túloldalra, lassan régi fényében pompázik a Várkert Bazár. Legközelebb már a négyes metróval mehettek haza. Becsüljétek meg az utolsó közös március bulitokat - lassan a széthúzás ideje jön. Nézzetek föl a Szabad Sajtó útját jelző táblára, aztán üdvözöljétek az arra járó Puch Lászlót.
