Nem, nem egy Grimm-mesét kezdett el olvasni a kedves olvasó, ez a cikk a foglalkoztatáspolitikáról szól. Konkrétabban arról, hogy Magyarországon megközelítette a 4 millió főt a foglalkoztatottak száma (jelenleg 3 millió 992 ezernél járunk).
Sokan persze fanyalognak, mondván az a plusz 235 ezer ember (ennyivel nőtt a foglalkoztatottság a 2010-es kormányváltás óta) szinte kizárólag közmunkában dolgozik. Ez azonban csúsztatás, Tóth Gergely, a Buda-Cash Brókerház Zrt. elemzője például úgy kommentálta a friss statisztikákat, hogy „már a versenyszférában is megszűnt a lejtmenet, jelenleg óvatos emelkedés, stabilizálódás látszik”. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár számításai szerint pedig 100 ezer fővel nőtt a versenyszférában foglalkoztatottak száma a kormányváltás óta. (Btw nem értem ezt a nagy közmunka-parát: különösen válság idején nem az az állam dolga, hogy megvédje a munkahelyeket, és hogy értelmes közmunkára bírja a piacon amúgy munkát nem találó, de munkaképes embereket?)
A friss munkaerőpiaci adatok másik örömteli fejleménye, hogy javultak a fiatalok foglalkoztatottsági mutatói is: a 15-24 éves korcsoport 26,8 százalékos munkanélküliségi rátája 3,3 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt. A korosztály 20,5 százalékos foglalkoztatási rátája pedig 1,2 százalékponttal volt magasabb az előző év azonos időszakában mértnél. Ezek a számok továbbra sem túl szívderítőek, de legalább érezhető némi javulás a folyamatokban. Nem úgy Spanyolországban vagy Görögországban, ahol a 15-24 évesek 55-60 százaléka nem talál magának munkát…
