Először azt hittem vicc, másodszor rájöttem, ismét egy bohózat újabb színes-szagos szeletével találkozhatok.
„… beszélgetni kezdtünk, magunkról, az országról. És eljutottunk odáig, hogy elegünk van.”
Hát így alakult meg a DK nőtagozata. Persze ők BÁR „ezer szállal kötődünk a Demokratikus Koalícióhoz, de ez az ügy most nem pártpolitika, nem is feminista politika”, no meg nem is toborzás. Jajj, hát dehogy is! Megmondták a kampánystratégák az nagyamerikából még februárban (az oldalt akkor hozták létre), hogy ha indul a banzáj – várhatóan ősszel –, akkor kell teljesen függetlenül mindentől és mindenkitől, – még a jó ízléstől is – létrehozni egy nőmozgalmat, mert az a tengeren túl bevált.
Bátran (határozó): Félelem nélkül, bár tudva a veszély nagyságát.
Érdekelne, hogy a 22 éves Buzás Anna, aki egyetemista (kicsit a HaHa aktivistákra emlékeztet, csak kikupálódott stílussal) és NŐ! – aki már bőven a rendszerváltás után született, – tehát félelemről, elnyomásról, esélyegyenlőség-mentességről csak hallhatott, meg olvashatott – mégis milyen veszélytől fél? Mi az, ami a kisimult vonásait valaha is megrémiszthette? Mert a másik alapító nagyasszony Vadai Ágnes helyében én is félnék minden nap saját magamtól, ha látnám a saját megnyilvánulásaimat, és valóban, bátran kellene kilépnem az ajtón, tudva: a veszély elég nagy, önmagára és a magyar társadalomra nézve is, ha egy Vad(ai) Ágnes szeretné megmutatni a demokratikus irányt. Bátor női ideált és példaképet mutat Gálvölgyi Dorka, a DK szervezési igazgatója is, aki – teszi hozzá – ugyan kétszer elvált… Hát kitartásból és problémamegoldásból 1-es, köszönjük, példaként a jövő generációjának nem felelt meg, elmehet. Wirsching Viktória maga a Superwomen, 24-órás ügyeletet tart fenn, hogy kommunikálni tudja pártja kamikaze életét. Nem kellene elgondolkodni, hogy rossz az időbeosztása?
Debütálásuk előtti napokban mutatták be Skrabski Fruzsina dokumentumfilmjét, az Elhallgatott gyalázatot. Ha közülük egyvalaki is látta volna a filmet, más nevet választ. Mert azok a nők, akikről az a film mesél, bátrak voltak, nőként, egy kemény, igazán férfias világban. A DK-s nők az életben nem kellett bátran harcoljanak nőként, mert nincs ellenségük. Démonizálhatják a férfiakat, harcolhatnak ellenük, lehet minden nő elnyomott és minden férfi elnyomó – de nem hiteles. Vadai Ágnes gyakori reményteli pillantásai „főnöke” irányába azt meri sejtetni, valahol ő is csak egy háttér-országot keres magának, egy férfi személyében. De nehéz lehet szembesülni házon belül az öregecskedő feleségek világával, de érdemes lenne ott kezdeni.
Egy nőmozgalmat, amelyet a gyűlölet tart össze, a hitványság emészt fel belülről – remélem.
Független női hitvallások a nőmozgalom tagjaitól, amelyek teljességében politikamentesek – természetesen:
„A Fidesz a nőket bele akarja kényszeríteni egy régimódi szerepbe, hogy folyton csak mossunk, főzzünk, takarítsunk és a szabad karrier választást egy ördögtől való dolognak tartják.”
„…szeretném, ha ebbe nem szólna bele senki.”
„Én naponta vívom ezt a csatát, s még nem tapostak el!”
„Ami számomra a legfontosabb, hogy minden helyzetben NŐ maradjak, tiltakozzam az olyan kormány ellen, aki a Nőket nem ismeri el egyenlőnek a férfiakkal, nem engedi érvényesülni.”
Micsoda?!?
Izzadság szagú dream-team
Valaki elmondhatná ennek a független, nyitott, vidám, laza csapatnak, hogy a testbeszéd is sokat elárul, ők meg nem ezt sugározzák.
Hiányzik nekem a követhető példa, a szeretet, a természetesség, a lélek, – ha tudják egyáltalán mi az – az életükből, a tetteikből, a bemutatkozásukból. Droid érzésvilágom van, akik dacból élnek és nem az az alapállapotuk, hogy nők –amit hirdetni igyekeznek –, hanem az, hogy harcoljanak. Mindegy kivel és ki ellen, de mindenki esküdt ellenség.
Így valóban nehéz lehet nőnek lenni Magyarországon, de a bátorság úgy gondolom mégis önmagukhoz szükséges, és ahhoz, hogy a tükörbe és egymás szemébe nézve is rájöjjenek: tulajdonképpen mozgalmuk önző segélykiáltás, mert hiányzik valami a saját életükből, és emiatt frusztráltak, hisztisek és akaratosak és ezt a társadalomra is kivetítik.
„Ja, és mellesleg, várom a hercegem, még mindig.”
Összefoglalva.
Mert ismételten feltűnik: minden harcos, önálló, a család-gyerek-háztartás-főzés, klasszikus női szerepek ellen harcoló amazon csak normális, szerető, és szeretett nő kíván lenni, aki mellett ott van A Bátor Férfi.
