Az elmúlt hetek általunk legjobbnak tartott filmje a Gravitáció. Az alkotás nem csak bebizonyítja, hogy Sandra Bullock kiváló színésznő, de látványában valami egyedülállót alkotott. Kritikusok szerint hiányzik a filmből a mély üzenet, ugyanakkor az űr magánya az elidegenedett társadalommal könnyen párhuzamba állítható.
Szögezzük le: a film első kb. 15 perce az ok, amiért megérte feltalálni a 3D-t. Az a csodás kép, amint az asztronauták a semmiben lebegnek háttérben a Földdel valami fantasztikus. Ráadásul egyetlen vágás nélkül zajlik ez a rész, ami a néző számára is a súlytalanság érzését kelti, a békés csendet, nyugalmat, ami az űrben honolhat.
George Clooneyról eddig is tudtam, hogy jó színész, ráadásul szívesen kísérletezik újszerű dolgokkal a kasszasikerek mellett. Jól mutatott a vásznon, hogy idősödve az utolsó útján lévő űrhajósnak ábrázolták. A pálmát azonban Sandra Bullock vitte. Most komolyan: mi a francért várt ennyi ideig, hogy komoly filmben szerepeljen? A cukormázas, gagyi romkomok főszereplőjeként sosem gondoltam volna, hogy képes egy Oscar-gyanús alakításra. Mert ebben a filmben – ahol egy kabinban, nagyrészt egyedül, pláne a súlytalanság teljesen egyedi testhelyzetében – óriási feladat hárult rá, s azt maximálisan kihasználta.
Hogy mennyire reális vagy nem reális a film, nem értek hozzá. Őszintén szólva egy realisztikus megközelítésű katasztrófafilmben nem tudom mit lehet még számonkérni. Én, mint laikus néző elhittem, hogy ez így lehetséges. Ennél többet elvárni aligha lehet egy olyan filmforgatástól idegen terepen, mint a világűr.
Alfonso Cuarón rendezőt eddig is tiszteltem, de most már a kedvencek közé emelkedett. Őt talán a legtöbben két filmről ismerik, a drámai Az ember gyermeke, illetve a (szerintem) toronymagasan legjobb Harry Potter-film, Az azkabani fogoly rendezőjeként. Egy ilyen eredeti filmbe belevágni a mai franchise-dömpingben bátor vállalkozás volt, de nagyon megérte. Azt hiszem az Oscar-díj átadáson jó pár kategóriában (film, rendező, operatőr, női főszerep, eredeti forgatókönyv) esélyesként találkozunk a Gravitációval.
