Alacsony színvonal, apátia, agresszív szembenállás. Ugye nem is olyan könnyű megmondani, hogy a társadalom politikai kultúrájáról vagy a labdarúgásról beszélünk?
A stadionépítések és a szurkolói „balhék” közepette politikai vita alakult ki a magyar labdarúgás körül. A dolog még pozitívan is elsülhet, ugyanis a legtöbben a Blikk színvonalán állnak hozzá a témához, pedig a sportkultúrát közhelyesen társadalmi lenyomatnak is felfoghatjuk.
Kezdjük a legelején: a magyar szurkolói kultúra korántsem olyan erőszakos vagy veszélyes, mint amilyennek sokan hiszik a bulvársajtónak hála. A közönségben éppen ugyanúgy ott ülnek családapák fiatal gyerekekkel, akár a Fradi vagy az Újpest keménymagjában, s higgyék el, egy rangadót végigülni tomboló szurkolók között mindenképp egy meghatározó pozitív élmény. A magyar szurkolói közeg arra a másfél-két órára épp azt adja vissza, ami olyannyira hiányzik a társadalomból: a közösség élményét!
Nem állítom, hogy ez tökéletes. Mindenütt megvannak a hülyék is, s minél nagyobb egy tábor, a nagy számok törvénye alapján annál több lesz a hülye is (ld. Csatáry-molinó). Ugyanakkor egy félelmetes Fradi- vagy Újpest-tábor különleges dolognak számít. Vannak olyan fanatikusok és olyan látványosan szurkoló csoportok, akiktől tényleg jó értelemben borzong az ember háta, s a műfaj nagyjaival (olaszok, görögök, törökök) vetekednek. De Magyarországon még senki nem hallott hál’ Istennek olyan erőszakos, akár halálos esetekről, amik Oroszországban vagy Szerbiában bármikor megtörténhetnek.
Alapvetően három kategóriába osztható a stadionba kilátogatók csoportja: nézők, ultrák és huligánok. Innen az előbbi kettőre szüksége van minden egészséges csapatnak, a nézők töltik meg a stadiont, az ultrák pedig megteremtik azt a hangulatot, amiért érdemes kimenni egy meccsre. De ha valaki átlépi a határokat, s valamilyen erőszakos cselekedetre ragadtatja magát az már huligán, közönséges bűnöző, akire nincs szüksége a közösségnek. Ideális esetben ennek így kellene működnie, de ahogy az ultrák sem vetik ki gyakran az ilyen elemeket maguk közül, úgy sajnos a hatóságok sem tudnak (akarnak?) különbséget tenni köztük és az ultrák között.
S hogy mégis miért kell a futball fejlődéséhez új stadionokat építeni vagy az elavultakat felújítani? Magyarország nem is elsősorban a játék minőségében van még mindig elmaradva mondjuk Hollandiához vagy Belgiumhoz képest, ott is csak 2-3 klub az aki stabil nemzetközi kupa résztvevő tud lenni. Azonban itthon még nem alakult ki a fejekben az, hogy a labdarúgás egy komplex szolgáltatás kell, hogy legyen. Előtte családi program, utána koncert, kulturált stadionok és széles csoportokat elérő szórakoztatóipar. Nem pusztán a játék miatt megy ki valaki a meccsre, hanem az élményért! Ha idáig eljutunk, akkor egy családi mozizás áráért egyre többen szívesen visszük ki a gyereket és a feleséget a meccsre egy egész napos programra a stadionba. Ahol aztán szurkolhatnak közösen nézők és ultrák, de a huligánok nem.
