Pürrhoszi győzelemet arattak az osztrák szociáldemokraták és néppártiak. 12 százalékkal esett vissza a választási részvétel, közben előretörtek a radikáljobbos erők. Újra 20 százalék felett a Szabadságpárt, a bécsi szalonok a mucsai magyarokat lenéző "úri" közönsége tehát rágja inkább a körmét a hazai állapotokon, meg azon, hogy bekerültek a Strabag Demokraták is.
Első látásra Ausztriában minden rendben van. Alacsony a munkanélküliség. Van gazdasági növekedés a válság éveiben is. Nincsenek tüntetések az euróválság miatt. A mélyben azonban több probléma is akad: a 15-16 évesek egyharmada funkcionális analfabéta (ez nyilván a bevándorlás erősödésével is összefügg), közben elöregszik a társadalom, az államadósság dinamikusan nő. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy hamarosan osztrák vendégmunkások tízezrei jöhetnek Magyarországra - bár töretlenül bízunk a magyar gazdaság fellendülésében és Kovács László fantáziájában is - de azért az osztrákoknál lassan eljöhet a cselekvés órája. Az adóterhek legendásan nagyok, az állam pedig több bankot vett a nyakába, mint kellett volna, és a választás előtt a kormánypártok nem is merték-akarták elmondani a választóiknak, hogy mennyi a bankmentések számlája.
Őszintén szólva mi nem tudtunk unalmasabb dolgot elképzelni az osztrák választási kampánynál, de a választási este még a kampánynál is unalmasabbra sikerült. Nagyon figyeltünk, de egy éles beszólást, egy poént, egy váratlan megoldást sem láthattunk. Sőt, az osztrák közszolgálati egyes még akkor is valami harmatgyenge Bécsújhely-meccset adott, amikor már sorban exit-pollokat tettek közzé. Rekordalacsony, 66 százalék volt a részvétel az öt évvel ezelőtti 78 után (levélvoksok nélkül), megerősödött a radikáljobbos Szabadságpárt (21,4 százalék) és a kampányra olyan 25 millió eurót (közel 7,5 milliárd forintot) elköltő, vásárolt párttal befutó Frank Stronach pártja (6 százalék). A magyar kávéházi és színházi rendezői szcéna iszonyatos fáziskésését jelzi, hogy még egyetlen aláírásgyűjtés megindulásáról sem tudunk, mely Ausztria európai útra történő visszaterelését, az uniós szervek sürgős beavatkozását sürgetné. Itt a sokat emlegetett barnaveszély (22 százalékon a Szabadságpárt!!!), meg az igazi durva gazdasági elit-politikai elit-összefonódás, de hova tűnt Démon Paul Lendvai?
Ugyanis nemcsak Stronach papa vett magának képviseletet, hanem az utolsó hónapokban az egykori liberálisok helyén felfutó NEO(liberálisok) párt is oligarchabefolyás alá került. Herr Haselsteiner, aki mellékállásban Strabag-tulajdonos, az SZDSZ után (akik megkenéséről a német sajtó is beszámolt) az osztrák elvtársakba is beletett egy pár zacskó eurót. A Strabag 28,6 százalékos részvényese csaknem félmillió eurót rakott a végül 5 százalékkal parlamentbe jutó pártba, amely máris bejelentkezett a kormányba.
A kormánynál azonban náluk nagyobb és rutinosabb lobbierők tipródnak, az országot 17 év kivételével (1966-83) nagykoalícióban irányító szocdem SPÖ és a nagyon mérsékelt jobbos néppárti ÖVP vezetheti a következő 5 évben is. A két kormánypárt együtt éppen 50 százalék felett végzett, az abszolút feltűnésmentes Faymann kancellárnál (aki szintén egy oligarcha, az azóta elhunyt Hans Dichand embereként került magasra) csak a néppárti kancellárjelölt mutatott kevesebbet a kampányban. Azt, hogy a nagykoalíció gyakorlatilag a korrupció melegágya, nem mi, hanem az osztrák gazdasági hetilap, a Wirtschaftswoche állítja. Ha ez a te(l)hetetlen dögunalom még öt évig megy tovább, akkor 2018-ban simán utolérhetik a radikáljobbos pártok a kormánypártokban az eltelt évtizedben csalódott szavazókat, megelőzhetik az elalvó kormánypártokat is.
