Magyarország szégyene, hogy a cigánygyilkosságok ügyében sokkal több homályos pont maradt, mint ami világossá vált az eljárás során.
Kedden ítéletet hirdettek Magyarország közelmúltjának egyik leghírhedtebb bűncselekmény-sorozatában, a cigánygyilkosságok perében. Tényleges életfogytiglanra ítélte a romagyilkosságok ügyében Kiss Árpád elsőrendű, Kiss István másodrendű és Pető Zsolt harmadrendű vádlottat kedden első fokon a Budapest Környéki Törvényszék. Csontos István negyedrendű vádlott büntetése tizenhárom év fegyház.
A bírósági szakaszban a vádlottakból egy mindent tagadott, a testvérpár a két első gyilkosságot elismerte, a többi hét támadást tagadta, az utolsó vádlott Csontos István részletes vallomást tett az utolsó két támadásról.
A vád nagyrészt egy gyógyszeres kezelés alatt álló koronatanú rendőrség előtt tett részletes, majd teljes mértékben visszavont vallomására épül.
Miközben az ítélet első fokon megszületett, rengeteg dolgot nem tudunk.
Nem tudjuk, a hírhedt - és a ‘90-es évek közepén a debreceni tóraégetésben résztvevő - neonácik fél évtizedes szoros titkosszolgálati megfigyelését miért pont akkor állították le, amikor befutott az információ, hogy fegyverrablásra készülnek a megfigyeltek. Nem tudjuk, a DVSC B-közép - szintén szoros ellenőrzés alatt tartott - vezérszurkolójának társaságához tartozó vádlottak mivel érdemelték ki a budapesti NBH-központ jóindulatát, mely jelentéktelen információnak minősítette a Debrecenből szakszerűen befutó, fegyverbeszerzésre utaló információkat.
Nem tudjuk, a kedden elsőfokon elítéltek voltak-e a besenyszögi rablók, mert a besenyszögi vadász azt vallotta, családi házában éjszaka hatalmas, nagydarab emberek rabolták ki kommandósruhában, rendőrmaszkban, így neki inkább hivatalos eljárásnak tűnt az ügy. A vádlottak pedig alacsony, zömök emberek.
Azt sem tudjuk, a besenyszögi fegyvereken túl honnan szereztek Magyarországon luxusnak számító, ritkaságszámba menő profi távcsöves puskát, és honnan látták el lőszerrel. Azt tudjuk, hogy ezt a fegyvert is lefoglalták az egyik vádlottól, de azt nem tudjuk, ez a fegyver végül miért nem szerepelt a vádiratban.
Nem tudjuk, a besenyszögi fegyverrablásnál ki volt a rablásban részt vevő negyedik személy, mert a szintén elítélt negyedrendű Csontos István akkor még nem volt a banda tagja, ő csak később csatlakozott.
Nem tudjuk, az egyik helyszínen milyen célból nézelődött a támadást követően Laborc Sándor, a polgári elhárítás akkori feje, akinek Portik Tamással történt bizalmas ebédek mellett vidéki szemlélődésre is futott idejéből.
Nem ismerjük a negyedrendű vádlott, Csontos István szerepét, ő ugyanis a katonai elhárítás ügynöke volt elfogásának pillanatában, és aki a gyilkosságsorozat idején két alkalommal is találkozott KBH-s tartótisztjével. Csontos azt állítja, virágnyelven utalt a gyilkosságsorozatra, tartótisztje ezzel szemben vallott a bíróságon. Valaki tehát kőkeményen hazudik.
Ahogyan az is furcsa körülmény, a Bajnai-kormány honvédelmi minisztériuma csípőből tagadta Csontos KBH-s kapcsolatát 2009-ben, majd 2010 augusztusában az új vezetésű HM beismerte: a gyilkosságsorozat utolsó államásainak sofőrje aktív kapcsolatot tartott a katonai elhárítással.
Nem tudjuk, pontosan mire utalt Mohácsi Viktória egykori SZDSZ-es Európa Parlamenti képviselő, aki szerint a Gyurcsány-kormány információkat tartott vissza a romagyilkosságok ügyében annak érdekében, hogy ne derüljön ki, állami tisztségviselőknek is közük lehetett a bűncselekményekhez.
Azt sem tudjuk - talán csak Mohácsi tudja - a gyilkosságokkal kapcsolatban keletkezett iratokat miért titkosították nyolcvan évre. Az egykori politikusnő szerint azért, hogy ne derüljön fény a támadássorozat politikai vonatkozásaira.
Ahogyan azt sem tudjuk - csak vádlottak és a koronatanú egymásnak ellentmondó nyilatkozataiból lehetett rá következtetni -, hogy a gyilkosságsorozatnak talán olyan szereplői is vannak, akik nem ülnek a vádlottak padján. Csontos István a vallomásában azt mondta, Kiss Árpád fenyegetőleg utalt rá, mások megbosszulják, ha lebuktatja őket. Ny. Éva - a vád koronatanúja - pedig arról beszélt, vannak részletek a vallomásában, amelyek „valakiknek” nagyon fontosak lehetnek.
Semmit sem tudunk tehát Magyarország legszervezettebb gyilkosságsorozatának valódi hátteréről, az esetleges segítőkről, a megbízókról vagy az esetleges felbújtókról.
Az, hogy ez a támadássorozat megtörténhetett, az Magyarország és az államiság, az államszervezet totális szégyene. 2008-2009 között olyannyira megbomlott a magyar jogállam, hogy valakik lopott fegyverekkel totálisan felfegyverkezve, profi, nem hétköznapi szervezettségben úgy ölhettek másfél évig, hogy minden hatóság, minden bűnüldöző szerv teljesen sötétben tapogatózott.
Totál vakon vagyunk az ítélethirdetést követően is.
Szégyen és gyalázat.
