Nagyon nehéz éveken van túl a magyar gazdaság, egy sor intézkedés sérthetett befektetői érdekeket. Szektorális különadók és adóemelések sora - elsősorban a tavalyi évben -, rezsicsökkentés és rengeteg jogszabályváltozás. Közben azonban más területeken befektetőbarát átalakítások valósultak meg, és külföldről egyre többen ajánlják Magyarországot.
Ha visszatekintünk az elmúlt három évre, a magyar internetes sajtó vezérhajói élen jártak a befektetésvédelemben. Néha már az volt az ember érzése, hogy a kormány aktuális döntését egyoldalúan kritizáló cikkek szerzői, az ellenzék és a döntés sértettjeiként azonosítható cégek között az érdekazonosságon túlmutató, szoros kapcsolat lehet. Nyilván, "ez egy kis ország és bizonyos szint fölött mindenki ismert mindenkit" - és már fel is tűnik előttünk a botcsinálta lilazakós rendszerváltó üzletember 1995-ből, aki éppen valamelyik stratégiai közszolgáltatást végző céget, esetleg egy komplett üzletágat készül átjátszani külföldi partnereinek. Gázcégek, áramcégek, víziközműszektor, távközlés, közlekedés, bankszektor, élelmiszeripar és igen, mezőgazdasági szövetkezetek -a felsorolás bőven folytatható - kerültek esetenként korrekt összegekért, de nem egyszer áron alul külföldi kézbe. A rendszerváltás utáni Magyarország tipikus képe, amikor a reggeli munkásbuszok már nem a városszéli gyárakba, hanem a gyárak helyén épült hipermarketekbe szállították a vidékieket. Koncepció híján több mint egymillió munkahely szűnt meg vagy került át a szürkezónába, amelyre szükség lenne az egészséges növekedéshez.
Persze, a magánosítás mint cél szükségszerű és helyes volt. A módján, a lebonyolításon azonban már lehet vitatkozni. Ráadásul - és itt most bűnös populizmus jön, minden optimata vegyen mély levegőt - egy gyors közvéleménykutatás is legalább kétharmadot adna annak, hogy a privatizáció végrehajtása nem volt teljesen rendben, nem volt például megfelelő stratégiája (vö.árampiac eladása egy hét alatt), esetleg a korrupció is végigkísérte (hol volt a kiárusítás idején a Transparency International, kormányon?) és ezért itt az ideje, hogy ezt a folyamatot felülvizsgálják. Ezekben a szektorokban aztán - a választók többségének támogatása és a sajtó többségének ellenkezése mellett - újra erősödik az állam, próbálja helyrebillenteni a közszolgáltató cégek és a magyar érdek között felbillent egyensúlyt. A kormánypártok nem adták fel az ellenzéki évek alatti filozófiájukat - lásd a 2005 nyári Orbán-Gyurcsány-vitát - mely szerint az állam nem feltétlenül rossz tulajdonos. Magyar állami cégek törhetnek regionális élszerepre (MVM, Rába), az állami jelenlét erősítése a bankszektorban vagy monopol-oligopol szereplőkkel működő ágazatokban gyakran éppen a piacgazdaság működésének alapját, a verseny lehetőségét teremti meg. Ennek során persze tekintettel kell lenni a magyar sajátosságokra: a magyar liberálisok dogmáival ellentétben ugyanis e területeken ma sokszor nem megvédeni kell a befektetőket, hanem inkább kordában kell őket tartani.
A termelői ágazat, az ipar befektetői számára azonban rengeteg kedvező döntés született. Befektetőbarát Munka Törvénykönyve, a spanyolokhoz hasonlóan a német duális szakképzési modell bevezetése. Csökkent a társasági adó, az egykulcsos személyi jövedelemadó vonzó lehet a külföldi cégek munkavállalói számára is, végbement egy adminisztrációs egyszerűsítési program és a közigazgatás átfogó reformja. A növekedés újraindulása, az infláció csökkenése, a túlzott deficit eljárás alóli kikerülés, Magyarország visszatérése az államkötvénypiacra, a más perifériaországok trendjével ellentétben csökkenő államadósság, a kiváló exportadatok külföldről is látszanak. A sokat emlegetett londoni elemzők ma már nem a magyar csőd lehetőségéről, hanem a felminősítés lehetőségéről és a politikai stabilitásról értekeznek, utóbbi Csehországra, Portugáliára, Bulgáriára vagy Spanyolországra tekintve nem is kis kincs. Ráadásul csúcsot döntött 2012-ben a külföldi közvetlen-tőkebeáramlás . Ja, és úgy mellékesen hatodával csökkent a külső adósság -ezzel együtt pedig a sérülékenységünk is - a kormányváltás óta, .
Fenti eredménysor azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kormánynak ne lenne nagyon sok dolga. Bizonyosan jót tenne a befektetési rátának a jogszabályi változások sebességének és számának csökkentése, illetve a részben ehhez kapcsolódó kiszámíthatóság. Persze ez is relatív, az osztrák törvényhozás például a 2012 őszi/2013 tavaszi szezonban 204 törvényt fogadott el, a magyar parlament ugyanezen időszakban 231 törvényt. Mégis, van igazság abban az ellenzéki érvelésben, hogy például az adózás területén fókuszáltabb és előrelátható lépésekre van szükség. Továbbra is elkerülhetetlen az adminisztratív terhek csökkentése, az oktatás színvonalának emelése, ennek részeként a felsőoktatás minőség- és teljesítményelvűvé tétele. Azonban az, hogy hosszú évek mozdulatlansága után a kormány egyáltalán cselekszik, még ha néha ezt túlozva, néha koncepciótlanul (pl. húsipari vállalatok ad hoc megmentése) teszi is, az előző kormányok sodródása és tétlensége után már önmagában elismerésre méltó. Végül is, erre kapták a kétharmadot.
