Amikor kiderült, hogy Christopher Nolan a Batman trilógia után egy új Superman adaptációban vesz részt producerként, amit ráadásul Zack Snyder rendez, lehetett sejteni, hogy itt valami komoly készül. Ebből a szempontból nem is okozott csalódást az Acélember, hiszen Clark Kent karaktere végre felnőtt.
A Batman-trilógia komoly üzenetet is hordozott. Nolan a realisztikus történetvezetésen mellett ismert arról is, hogy még az ilyen popcorn mozikba is csempész némi mondanivalót. Ez nincs másként ebben a filmben sem, elrejtve néhány alig észrevehető, de intelligens utalással.
A filmben két komoly társadalmi üzenet fedezhető fel. Egyfelől a Kripton bolgyó pusztulásának oka az erőforrások mértéktelen kihasználása. A zöld magyarázat ugyanakkor – hál’ Istennek – nem megy át vmi görögdinnyés (kívül zöld, belül vörös) maszlagba, s nem is lesz hangsúlyos később.
A másik már egy jóval komplexebb töltet, ami meghatározza a mű alapkonfliktusát. A kriptoniak társadalma egy falanszter módra tervezett rendszer, ahol a mesterséges születési folyamat során szabályozzák kiből mi lesz: katona, munkás vagy vezető. Honnan is ismerős ez? Kedvenc pillanatom az a kikacsintás ebben a témában, amikor az ifjú Clark Platónt olvas, amikor az őt furcsának tartó iskolatársai letámadják. Ezzel a tervezett társadalommal szemben fogalmazza meg magát Superman apja, Jor El, aki a reményt és a döntés szabadságát akarja kivívni fiának és a társadalomnak. Istentől kapott szabad akarat és egyéni felelősség. Vérbeli keresztény és konzervatív! Kell-e ennél szebb gondolatmag?
Ugyanakkor a filmben sorakozik egy sor logikai buktató is. Ezek felett könnyen át lehet siklani, de ha már egyszer Platónon gondolkozik az ember, akkor ez böki a csőröm. Például hogy leszt Clarkból a film végén minden képzettség és tapasztalat nélkül újságíró? Vagy ha a kriptoniaknak arra van idejük, hogy a puccsistákat még hibernálják az űrben a bolygó pusztulása előtt (ezzel megmentve őket), miért nem indítanak el egy bárkát legalább néhány száz embert és a civilizációjukat mentve ezzel? És hogy saját, hozzá hasonlóan emberfeletti erőkkel rendelkező fajtársai legyőzése után hogy lehet még bárki is komoly ellenfele Supermannek majd? Meg persze az örök rejtély: egy szemüveg tényleg elég az identitásának titokban tartásához?
Lois Lane kapcsán mondjuk van némi hiányérzetem, Amy Adams ennél többet is tudna, ha engednék. A karakterek közül igazi mélysége amúgy is csak Clark és Jonathan Kentnek van. A főszerepben Henry Cavill, akit talán a Tudorokból ismerhetnek a legtöbben, egész jól megbírkózott a feladattal. A film amúgy hozta az elvárhatót minden tekintetben és jól működik a Snyderre jellemző látványvilág (300, Sucker Punch – Álomháború) is. Az azonban, hogy klasszikus lesz-e belőle, sokkal inkább függ a folytatástól, s emlékezzünk arra, a Batman is csak egyre jobb lett.
