Mindenki ismeri, de senki nem kevesen tartják be. Mindegy, hogy autóval, tömegközlekedéssel, biciklivel vagy gyalog jársz a városban, fontos szem előtt tartani: nem te vagy az egyetlen az utakon és léteznek közlekedési szabályok.
A nyár beköszöntét az online sajtóban abban véltem felfedezni, hogy napokig a villamos elé lépő brit állapotos nőről és az őt bántalmazó villamosvezetőről szóltak a hírek. Bár úgy gondolom – sajnos –, nem egyedi esetről beszélünk egyik oldalról sem, valahogy most minden fél – a figyelmetlen gyalogosok és a sokk hatása alatt lévő villamos vezető – a maga igazát keresi, magyarázza, kevés egyetértéssel. De miért nem figyelünk egymásra, amikor utazunk?
Megkímélhetnénk egymást és járműveinket a balesetektől, sokkhatástól, káosztól, amennyiben mindenki egy picit nem csak magát, de környezetét is szem előtt tartaná. A kánikula megviseli a szervezetet, csökken a reakcióidőnk. Gyalogosként és biciklisként védtelenek vagyunk a járművekkel szemben, ezért (is) érdemes figyelnünk. Ahogyan az autó kormánya mögött is, hiszen a karosszéria védelmében sem vagyunk mindenhatóak.
Autómizéria
Városi autósként néha felmerül bennem: kalandvágyból, meggondolatlanságból, vagy pusztán butaságból megy át a kétszer két sávos úton a kismama babakocsival, öreg néni cekkerrel? Nincs izgalom az életükben, vagy csak nem fontos nekik?
Kereszteződés – át kell jutni rajta
De mindenáron? Már narancssárga a lámpa és az előtte álló is belelóg a kereszteződésbe, de neki is még oda kell furakodni… A keresztutcából persze indulna a zöldhullám – ha tudna; duda, kiabálás, ők egy másik sávot tartanak fel és alig egy perc alatt máris kialakult a dugó és lehet háborogni: nincsenek összehangolva a közlekedési lámpák… Pedig ilyenkor nem a lámpa a hibás...
Parkoljunk ésszel, szabályosan
Örök kérdés, használjuk-e autónkat a városban? Ha már használjuk és megállunk vele valahol – akár több órára, akár néhány percre –, miért nagy kérés a párhuzamos és egyenes parkolás – forgalmi vizsgán lelkesen betartott, azóta igencsak feledésbe merült – erénye? Nem csak a vizsgabiztos, a többi parkoló is értékelni fogja eme igyekezetünket. Nem nagy élmény utcákat keringeni, hogy helyet találj, miközben három autó öt helyére sikerült beparkoljon. Ha beálltál, de nem sikerült egyenesen, egy kis korrekció csodákra képes! És bár lehet, hogy nem a Te autód rendszámát írják ki dicséretként a minta-falra, azért tudat alatt jó tett helyében jót várj – lehet, hogy legközelebb Neked is lesz parkolóhelyed.
Tömeg(es)közlekedés
Nem minden nagyvárosban természetes, hogy minden szegletébe eljuthatunk tömegközlekedéssel. Ennek ellenére ritkán hallani elégedett tömegközlekedőről Budapesten, mindenkinek van több-kevesebb kifogása, megjegyzése, korszakalkotó ötlete ezen a téren. Vagy a szolgáltatás minősége, vagy a jármű, vagy a megálló, de mindig találni valamit, amivel elégedetlenkedni lehet.
Tömeg: aki utazott már a világ bármely pontján tömegközlekedéssel, az pontosan tudja, ezt nagyon ritkán tudják kiküszöbölni csúcsidőben. Ám a legnagyobb tömegben is lehet úgy felszállni a járműre, hogy a környezet nem fullad meg a jelenlétünktől.
Megvárni, hogy leszálljon először a többi utas, a hátizsákot, táskát kézbe fogni, nem a mellettünk álló fülébe hangosan kiabálva telefonálni - csak néhány javaslat, amivel máris komfortosabb lehet mindenki utazása. Nem hittem, hogy valaha ezt meg kell jegyezni, de több ilyen történetet hallottam és úgy tűnik érdemes: tömegközlekedésen idősnek, kisgyerekes vagy várandós anyukának a helyet átadni: menő!
Egy hitelintézet reklámjában nem olyan rég megfogalmazták, ha sietünk, vigyenek minket rögtön a végállomásra – hát Budapesten ezt taxinak hívják. És mivel ez így van, nem árt, ha tiszteletben tartjuk a járművezetők is emberek, a munkájukat végzik és igyekeznek azt a lehető legjobban teljesíteni. Gondoltunk már bele utasként, hogy egy villamos- vagy buszvezető a műszak alatt hány embert szállít és ezáltal hány ember életéért felel? És ezt a felelősséget mi – akik háborgunk, mert nem várt meg a megállóban önként és dalolva vállalnánk-e?
Két keréken – óvatosan
A motoros és biciklis társadalom amint kisüt a nap, ellepi az utakat. Aztán kezdődnek a balesetek, a figyelmetlenségek, a háborgások. Mert az autósok nem tartják tiszteletben a két keréken közlekedőket. De arról gyakran elfeledkezünk, hogy – tisztelet a kivételnek – a két keréken közlekedők sem tartják tiszteletben az autósokat – és sokszor a gyalogosokat sem. Közös a felelősség.
Amennyire elvárják a bringások, motorosok, hogy autósként előzékenyek legyünk, annyira kellene ők is figyeljenek a gyalogosokra. Szerencsére egyre több a városban a bicikli út, de attól még figyelni kell egy zebránál, kereszteződésnél, hogy esetleg gyalogos épp lelép-e, mert két keréken már járműként kell(ene) viselkedni.
(Át)váltás
Autósként figyelni a biciklisekre, gyalogosokra, tömegközlekedőként is figyelembe venni a közlekedési lámpák színvilágát és nem azon az elven átkelni az úton, hogy „de hát álljon meg, ha már kezében van a kormány”, motorosként és biciklisként figyelni arra, hogy az autó az erősebb és a vezetője is hibázhat, célszerű. Sokan vagyunk, akik minden közlekedési formában rójuk a város útjait, ne feledkezzünk el a "másik" szemszögről sem!
A nyár folyamán a frissítő folyadék és a figyelem a közlekedésben mindennél fontosabb!
Vigyázzunk egymásra!
