Egy hete a TEK-es akciók körül forog a világ. Kedvenc libsi újságíróink megint hatalmas hibát vétettek, de mindez nem akadályoz meg minket abban, hogy elmagyarázzuk, miért is ez az újságírófajta a legkártékonyabb ezen a világon.
Először is tisztázzuk: az Index-444-HVG tengelynek sikerült két történetet teljesen összemosnia, majd hőbörögnie azon, hogy Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója milyen kommunikációs hibákat vétett.
Az első S. Rolandról és néhány társáról szól, akikről kiderült, hogy hobbi műgyűjtőkről van szó, tehát vélhetően semmiféle terrorcselekményre nem készültek. Arra majd később visszatérünk, hogy mennyire épelméjű dolog otthon, titokban fegyvereket gyűjteni. A második számú történetben szélsőséges nézeteket valló figurákat kapcsoltak le, akiknek éles lőfegyvereik és házi gyártású bombáik voltak.
Ezt a két felderítést sikerült összemosniuk nagyra becsült újságíróinknak, megpróbálva teljesen lejártatni a TEK-et, ami azért is furcsa, mert végső soron a szervezet az ő biztonságukért is felel. Azért, hogy nyugodtan el tudjanak szívni egy spanglit a nagy hajtás után, péntek este. A cinizmus természetesen nem ismer náluk határokat, bár az nem teljesen világos, hogy a liberálisoknak hogy van bátorságuk a párizsi történések után viccet csinálni bármilyen terrorgyanús cselekményből, ami akár itthon, akár Európa más részein történik.
Mert lássuk be, mindkét TEK-akció bűnözői csoportok ellen irányult. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy bárki, aki engedély nélkül, a hatóságok tudta nélkül fegyvert tart otthon, az nem veszélyes a közrendre. Vonatkozik ez a „hobbi műgyűjtőkre” is, még akkor is, ha a fegyverek „csak” a polcon porosodnak. Bélyeget, vagy szalvétát, azt lehet gyűjtögetni, éles lőfegyvereket nem.
A cinizmus tehát győzött ismét. Az Index azzal indított: „teljes lyukra futásnak látszik a TEK nagy durral bejelentett hatalmas leleplezése”. „A BBC is a TEK bénázásán röhög” címmel hozott cikket 24.hu az esetről, de a legfelháborítóbb megint a 444 volt, ahol a kiváló Bede Márton járatta le a végletekig magát a következővel:
„De a legkellemetlenebb abba belegondolni, hogy ha egyszer Magyarországot, a magyar embereket tényleg meg akarná valaki támadni, akkor Hajdu Jánosnak és az ő TEK-jének kellene gondoskodni a védelmükről. Én őket az Iszlám Államnál közvetlenebbül fenyegető veszélynek érzem.”
Bede Márton azon akadt ki, hogy Hajdu kedden bejelentette, fegyverekkel, bombákkal rendelkező csoportot fogtak, és Párizs után most mindenki arra gondolt, hogy esetleg dzsihadistákról lehetett szó. Később szerinte hiába derült ki, hogy szélsőjobbos nézeteket valló csoportot fogtak, az internetes média ámokfutásának és a ködösítésnek köszönhetően a hír már az emberek nagy részéhez eljutott. Bede szerint ez megbocsáthatatlan, rövid távú politikai érdekek kiszolgálására irányul.
Mindemellett érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy melyik a jobb: tíz, húsz, vagy akár harminc „vaklárma”, vagy egyetlen, pontosan végrehajtott terrorcselekmény, ahol ártatlan emberek vesztik életüket. Azóta persze kiderült, hogy kormánytagot akart „kivégezni” a később előzetes letartóztatásba helyezett két férfi. A Belügyminisztérium tájékoztatása szerint a gyanúsítottak fegyvert fogva szerették volna meggyőzni a kormányt, hogy „adja fel hatalmát”. A „bocs, ezt benéztük” lenne a minimum, ami ilyenkor elvárható lenne. Ehelyett a baloldal tovább csinálja a fesztivált.
Rendkívül nevetséges, sőt felháborító, hogy pont az a liberális értelmiség dühöng éppen, akiknek teljes életpályája gyakorlatilag a ködösítésről szól, és arról, hogyan használják az internetes felületeket félinformációk szétterítésére. Ha valakik, akkor ők nagy spílerek e tekintetben, miközben ebben a sztoriban is ők voltak azok, akik képtelenek voltak két különböző történetet szétválasztani. Emlékezzünk csak vissza a röszkei határ megtámadására, vagy a bicskei hírhamisításra: arról, hogy össze-vissza hazudoznak, azóta papírjuk is van. Az osztrák Sajtótanács néhány napja kimondta, hogy több médium is megtévesztően tudósított a bicskei eseményekről. Helyreigazításra természetesen nem számíthatunk. Marad a szokásos magyarázkodás, vagy a hírek elhallgatása.
