A szocik történelmi vereséget szenvedtek a hétvégi francia helyhatósági választásokon, zsinórban a negyediket 2012 óta. Marine Le Pen szélsőjobboldali formációja eközben szépen lassan elhódítja a kiábrándult szocialista munkástömegek százezreit. A francia politika legfontosabb fejleménye azonban az, hogy a Nicolas Sarkozy vezette konzervatívok folyamatosan erősödnek.
A szocik történelmi vereséget szenvedtek a hétvégi francia helyhatósági választásokon, zsinórban a negyediket 2012 óta. A baloldal a szétesés határán áll, kormányzati teljesítményük katasztrofális, megszorításokra épülő, liberális gazdaságpolitikájuk elidegenítette szavazóik jelentős részét. Közben a Nicolas Sarkozy vezette konzervatívok folyamatosan erősödnek, hétvégén a megyék kétharmadában átvették az irányítást, míg Marine Le Pen szélsőjobboldali formációja szépen lassan elhódítja a kiábrándult szocialista munkástömegek százezreit. Franciaországban hasonló folyamatnak lehetünk szemtanúi mint a 2008-2010 közötti Magyarországon? Érik a francia kétharmados konzervatív áttörés?
Változás. Ez volt a jobboldali UMP élére tavaly ismételten megválasztott korábbi francia elnök Nicolas Sarkozy vezette helyhatósági kampány legfőbb üzenete. Nem bonyolították túl, de nem is kellett. A franciák ugyanis pont változást akarnak. A szoci kormány ugyanis már lassan három éve képtelen megoldani a súlyos gazdasági problémákat. Stagnálás van, meg továbbra is küszöbérték feletti költségvetési hiány. Ráadásul az államadósság pár éven belül eléri a GDP 100 százalékos lélektani határt, a munkanélküliség tartósan 10 százalék felett áll.
A francia kormány emellett koncepciótlan, sodródó, vízió nélküli. A Valls-kabinet politikája középpontjába pedig – részben gazdasági kényszerből és unós nyomásra – liberális és megszorításokra építő intézkedéseket helyezett, különösebb eredmények nélkül. A legutóbb bejelentett és a parlamentet megkerülve keresztülvertintézkedéscsomagjukban több szektor liberalizálását és privatizációt hirdettek. a gazdasági szakértők újabb kritikáitól kísérve.
Sarkozy belépésével azonban ismételten felrázta a francia politikát. A kampány során parádézott és a teszetosza baloldallal és – az egy kacsacsőrű emlős karizmájával megáldott –
Francois Hollande elnökkel szemben egy tettre kész, energikus, szenvedélyes vezető benyomását keltette. Sarkozy a kampányban nem félt kimondani az ország valós gondjait, változást sürgetett, a remény és az erő érzetét keltette. A volt elnök ezen túlmenően reális gazdaságpolitikai alternatívát kínált, rendet ígért és világosan elhatárolódott a szélsőjobboldaltól.
A kampány középpontjában természetesen a gazdasági kérdések álltak, amelyekben a volt francia elnök keményen ostorozta a baloldalt, amely, elmondása szerint 53 új adót vezetett be, 40 milliárd eurót szedett be a polgároktól, megfosztotta a családokat a kedvezményektől, a középosztályt agyonadóztatja, a vidéket pedig magára hagyta. „Az ország rendkívül megosztott és tele van feszültséggel. Franciaország roskadozik az adók terhe alatt és nem lesz képes a globális gazdasági versenyben megállni a helyét” – mondta több kampányrendezvénye során is. Sarkozy szerint az egyetlen felelős politikai erő a jobboldal, amely képes választ adni a gazdasági bajokra.
Sarkozy alternatív gazdasági terve valóban világos: Kisebb állam és teljes adóreform: kisebb költségvetés, az állami kiadások felülvizsgálata, a felesleges adók kivezetése, a gazdaság és a fogyasztás beindítása a középosztály agyonadóztatásának megszüntetésével, az építőszektor beizzítása adócsökkentés révén, a foglalkoztatás bővítése a gazdaságot terhelő adók csökkentésén keresztül.
De Sarkozy kampányában határozottan elhatárolódott a Marine Le Pen vezette szélsőjobboldaltól is, amely szerinte elszigeteléssel és államcsőddel fenyegeti Franciaországot. A jobboldal azt állította, hogy a szélsőjobbra leadott szavazat gyakorlatilag olyan, mintha a baloldalra szavaznának, hiszen az végeredményben több adót, több adósságot, több szociális kiadást, valamint társadalmi feszültséget okozna. Sarkozy világosan beszélt a bevándorlás kérdéséről is. Leszögezte, hogy „Franciaország szívesen látja a bevándorlókat, de csak azokat, akik alkalmazkodnak” az „iszlám pedig nem ütheti fel fejét pincékben és garázsokban” mert a „mi országunkban a vallások alkalmazkodnak a Köztársasághoz, nem pedig a Köztársaság a vallásokhoz”. Ezzel határozottan szólt emelt az ország szekuláris berendezkedése mellett. De Sarkozy imázsát erősíti az is, hogy a Charles Hebdo elleni terrormerényletet követően a franciákban felerősödött a rendpártiság. Sarkozyt pedig rendpárti vezetőként tartják számon – minden okkal – a korábbi belügyminisztersége és elnöksége idején tapasztalt határozott és kemény fellépése miatt.
Sarkozy határozott visszatérésére nagy szüksége volt és van Európának. Komoly veszélyt jelent ugyanis, hogy a francia szélsőjobb felszívja a lemorzsolódó és elégedetlen baloldali szavazókat. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a szocialista párt Franciaország északi részén – amely eddig történelmileg baloldali bástyának számított – jelentősen visszaesett, míg Le Penék hatalmasat erősödtek. (A trend hasonló, mint Magyarországon a Jobbik esetében, amely szintén a korábbi balos iparvidékeken erősödött meg.) Sarkozy ugyanakkor úgy tűnik, hogy határt tud szabni a szélsőjobb megerősödésének.
Ez viszont nem sok jót tartogat sem Le Pen, sem Hollande részére. Egy erős UMP ugyanis mind a francia elnökválasztáson, mind az országgyűlési választáson tarolni fog a meggyengült és szétforgácsolódott baloldal (reform liberális szocik, kommunisták, zöldek és formációik), a korlátait elérő szélsőjobb között. Sőt, a választási rendszer miatt – amelyben csak egyéni választókerületek vannak - akár a kétharmados többséget is könnyedén megszerezheti. 2017-re tehát Orbán Viktor mellett, az európai baloldal másik nagy ellenségének számító Sarkozy is kétharmados hatalmat szerezhet. De ez minden aggódó hang ellenére Európa javára fog válni.
