Nagyon nehéz eldönteni, hogy amit a baloldal művel, az igazából mulatságos, vagy nagyon szomorú. Mert gyakran olyan érzése akadhat az embernek, hogy már-már segítene kicsit, és megmondaná mi a baj. De mivel mi nem tartjuk magunkat olyan kiváló értelmiségieknek, mint a szárszóiak, vagy az új szárszóiak, vagy a mindent tudó konzervatívok, így sajnos ezt nem tudjuk megtenni. Arról persze nem is beszélve, hogy van életünk és előbb maxolnánk ki a WOW karakterünket, mintsem a ballibek frusztrációit kezelgetnénk.
Ma gyakorlatilag ott tartunk, hogy a ballibek tábora a következő pártokból áll: MSZP, Együtt, PM, DK, Liberálisok. Persze azon el lehet vitatkozni, hogy ezek közül a szervezetek közül melyek léteznek és melyek nem. Kérdéses, hogy az ilyen vitáknak mekkora a sportértéke. Azonban a mai ballib oldalt kétféleképpen lehet megkülönböztetni egymástól és egyik szempont sem túlságosan hízelgő posztkommunistákra nézve.
1: A Jobbikhoz való viszony
Minthogy a ballibek egyes pártjait képtelenség megkülönböztetni, így kénytelenek vagyunk beemelni a radikálisokhoz való viszonyt. Ugyan is ma az különböztetni meg egymástól az MSZP-Együtt-DK konglomerátum egyes szereplőit, hogy most éppen hajlandóak-e vitatkozni a Jobbikkal, vagy sem. Valamint, hogy a Jobbik közel egy millió szavazója közül mennyit tekintenek vérnácinak. Bizony srácok, szerintünk is ez elég gáz.
2: Tekintélyelv
A másik szempont, ami különbséget tesz köztük az pedig a tekintélyelvűség. Ma csak embereknek vannak pártjaik a baloldalon. Van Mesterházy pártja, van Bajnai pártja, a Gyurcsány-párt, Schmuck Andor pártja és így tovább. Persze régi hagyomány ez odaát, hogy miközben tekintélyelvűséggel vádolják a jobbot, közben egyszerűen irigylik azt. Jelen esetben éppenséggel nem tudnak felmutatni egyetlen erős vezetőt sem, de minden kiskirálynak saját brancsa van. Nagyon nevetünk.
Persze mi örvendünk, hogy külön pártokban vagytok ma, kedves ballibek. De azért mi inkább csak úgy hívunk titeket, ahogy mindig is: kommunisták.
