Még nem látszik tisztán, hogy újra lesz-e a Fidesznek kétharmada. Az azonban biztos, hogy ez a bizonytalanság is bizonyítja: minden szavazat számít. Különösen nagy tétje lehet a hétvégén vidéken választó pestszentlőrinciek szavazatainak, és talán egyetlen külföldön dolgozó magyar voksa dönthet majd a szoros körzetekben. Az új választási rendszer legnagyobb nyertese az LMP, melynek az állami kampánytámogatás mellett az is sokat segített, hogy mindenhol volt egyéni jelöltje.
Ami a Fideszt illeti, vasárnap esti visszafogott ünneplésükkor a baloldal által ezerszer elátkozott jobbközép vezetői és politikusai a tét súlyát éreztették. Akár lesz kétharmad, akár nem, a Fidesz bizonyítási kényszere fennáll, és addig győzni is fognak, amíg az a kép él róluk, hogy vállalják a felelősséget. Mindenesetre az Alaptörvénytől a médiatörvényig, az állami vagyon eszközeinek bővítésétől Paksig az összes vitatéma hatalmas megerősítést kapott. Sorban hatodszor virít narancssárgán a térkép. A Fidesz ugyan nem szerezte meg a szavazatok többségét, de az ellenzéke legalább öt darabban van (lásd centrális erőtér). A párt területi támogatottsága kiegyenlítődött, már nincsenek a 2010-eshez hasonló nagy kiugrások, általában stabil 46-47 százalékot hoztak a párt nagyágyúi és kevésbé ismert egyéni jelöltjei is. Ez úgy is nagy eredmény, hogy pl. a Dunántúlon több kereszténykonzi megyében a párt jelöltjeinek szereplése inkább 2006-ot idézte, miközben a Jobbik helyenként 25 százalékra ment fel, ráadásul Budapesten a rengeteg beruházás ellenére is kisebb visszarendeződés ment végbe. Kuncze Gábor sima legyőzése és Esztergom megnyerése mindenesetre így is hatalmas pluszpont. A 2010-es győzelem, a gazdaság átvételkori katasztrofális állapota és a ciklusfelező mélypontja után kisebb csoda, Orbán higgadt vezetési stílusa és külföldi lapok által is méltatott profi szervezettség eredménye a Fidesz magabiztos győzelme. Nem Vona Gábor állatmenhely-kampányát fogják tanítani nyugati tankönyvek, hanem a jobbközép újraválasztását.
A kétharmadot közelítő mandátumszámot az ellenzéki narratíva hónapok óta próbálja a választási rendszer megbuherálására fogni (lásd Bajnai-beszéd, Népszabadság hétfői száma), de annak oka valójában a bemeneti adatokban, a nagy különbségben rejlik. Ha a baloldal idejét a külföld meggyőzése és a kormány mószerolása helyett inkább a hazai protestszavazók megszólításának szentelte volna, talán nem veszítenek közel húsz százalékos különbséggel. A korábbi rendszer arányosságáról annyit, hogy amikor 2004-ben a Fidesz az EP-választáson 47-34-re lenyomta az MSZP-t, a baloldal úgy számolt, hogy ez kb. kétharmad lett volna parlamentin. Egy tisztán egyéni rendszerben a mostani eredmény 90 százalékos Fidesz-többség lenne, miközben ne feledjük, hogy alig három hónappal ezelőttig azt sem tudhatta a legtöbb átlagpolgár, hogy kit indít kerületében a nehézkesen megszült összefogás.
Természetesen könnyebb mindent külső okokra fogni, de azért tegye a szívére a kezét mindenki: 2012 októberében Bajnai visszatérésekor senki nem fogadott volna arra, hogy az LMP-nek több mandátuma lesz, mint a külföld, az RTL-csoport és számos netes oldal által agyontámogatott volt kormányfőnek. Ennyihez volt tehetségük, ahogy a klasszikus mondta. Eközben érdemes megfigyelni, hogy Gyurcsány a második bukott választását bekkelte ki a háttérben, és még ő mutat kegyet, hogy nem megy neki egyből Mesterházynak. Utóbbinak a legnagyobb égés az, hogy míg a régi gárda mohikánjai tudtak egyéni kerületeket nyerni (Kiss Péter, Burány, Hiller), a pártelnök embereit Szekszárdtól Tatabányáig, Komlótól Monorig (a nagyarcú Braun Róbert egészen a harmadik helyig jutott) bucira verték a fideszesek. Kérdés, hogy a baloldal szétesése és a belső harc már az EP-választás előtt megindul-e? Mindenesetre a gabona-, bocsánat, SZABADSÁG!köröket szervező Fodor Gábor (!) üléspontja az első döntési pont, ő dönthet arról, hogy Bajnainak vagy Gyurcsánynak lesz frakciója.
Az önálló frakció reményében nézeteket cserélő PM-nek viszont sehogy nem lesz képviselőcsoportja, az LMP-nek meg lesz, és nem rajtuk múlt a kormányváltás. A választók Schiffert igazolták, Jávor helyében pedig még nem tallóznánk a brüsszeli ingatlanoldalakat.
Eközben a Jobbik újra elkövette 2010-es hibáját. Bár a párt vidéken valamelyest erősödött, de annyira beharangozták Vona gyöngyösi győzelmét és a baloldal megelőzését, hogy ezek után a mostani bőven tisztes eredmény is kudarc. A párt Budapesten sok helyen továbbra is az LMP mögött végzett, de 2010-et megismételve számtalan vidéki kerületben verték meg az országos vezetéshez képest ismeretlen arcok nevesebb balos riválisukat. A Jobbik viszont akkor sem lehet az országgyűlés legerősebb ellenzéki frakciója, ha a szocikat otthagyják a csatolt részek, így a cukiimázst könnyen ismét vadabb parlamenti akciók válthatják majd. Az megvan, hogy a külhoni magyaroknál a Jobbik kb. 2 (azaz kettő) százalékot kapott, azaz felőlük nem lennének parlamenti párt?
